Staféta Konti Zoltánnal

Az ötlet belülről jött. 50 éves koromra jutottam el odáig, hogy egy saját közösséget próbáljak létrehozni. Schäffer Erzsébet adta végső lökést ahhoz, hogy a Demizson Klubot megalakítsam. Mindig tetszett az a könnyedség, ahogy Erzsike az emberekhez ellátogat, lazán lerakja a kis táskáját és nekikezd: „tudják, én sokat utazom vonaton és ” Ezt a fajta erőlködés nélküliséget szerettem volna megvalósítani, azzal a különbséggel, hogy nem én utazom, hanem hozzánk jönnek. Minden alkalomra vendégeket, előadókat hívtam. A CÉL valójában az volt, hogy kezdjünk el újra beszélgetni. Szerencsére a falubéliek ehhez partnerek voltak, sőt más településekről is jöttek közénk. Ez egy ötéves történet, amire egy civil egyesület, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület is felfigyelt és díjazta. Most egy „új”, még lazább, kötetlenebb közösséget, a Séi Baráti Társaságot alapítottam meg, javarészt a régi „demizsonosokból”. Kicsit a gasztronómia került előtérbe.

A stafétát Murai Kovács Szabolcsnak adom át, érdeklődöm, hogy készít-e még filmeket, és futballozik-e.