Totem és tükör: szépet mutat

Nem üres fordulat, hogy Rocco Turi szociológus-képzőművészt nem kell bemutatni Szombathelyen; de főleg a várost nem kell bemutatni Rocco Turinak. Lehet, hogy jobban - de mindenképpen máshogyan - ismeri, mint a szombathelyiek. Harminc éve visszajár ide: mintha hazajönne. Anno a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem vendégeként érkezett először a megyeszékhelyre, és az az első alkalom megpecsételte kettejük sorsát. Sokfelé jár a világban Mongóliától a sarkkörökig, de nem túlzás azt mondani, hogy ma ő Szombathely jószolgálati nagykövete, nemcsak Olaszországban, hanem voltaképpen itt, nálunk is.

A VÁROS ÉS LAKÓI. Jó szombathelyinek lenni Rocco Turi közelében: szépnek, kellemesnek, otthonosan élhetőnek - és évről évre fejlődőnek látja a várost, de még Magyarországot is. Egy szociológus számára persze nem létezik se épített, se természeti környezet eleven emberek nélkül. A város sosem kizárólag épületek összessége: valójában mindig az ott élő emberek teszik olyanná, amilyen. És Rocco Turit mindjárt az első benyomások meggyőzték arról, hogy ezen a tájon kedves, nyitott, segítőkész és nagylelkű emberek élnek.

KÉK, KÉK, KÉK. Na de azt eddig nem gondoltuk volna - hiába fehérlik római módra a képtár monumentális épülete és most már az Iseum is -; szóval azt azért nem gondoltuk volna, hogy Szombathely mediterrán város: fölötte az ég ragyogó, tiszta, összetéveszthetetlen és eredeti azúr. (Lásd még! Hamvas Béla és a Dél Géniusza.) A szombathelyi ég Rocco Turi fotóin mindenesetre pont olyan, mint a déli tengerek fölött - vagy a régi szláv ikonok nyomában járó itáliai reneszánsz festményeken. Nincs trükk, mondja a fotográfus ragyogó, figyelmes mosollyal. Mert bár a szombathelyi épületeket ábrázoló fotókon itt-ott elkövet némi figyelemfelkeltő, meglepő módosítást - például egymás mellé helyez olyan részleteket, amelyek a valóságban távolabb esnek egymástól, tükröztet és arrébb csúsztat -, az égszínkék mindenütt eredeti szombathelyi. Rocco Turi tudatosan emeli a magasba a tekintetüket. A hétköznapokban - ahogy annak idején Lőrinczy Huba tanár úr is szokta mondani - csak megyünk az orrunk után, nem nézünk a lábunk alá, fölfelé meg pláne nem. Pedig Szombathely az a város, amelyet érdemes egy kicsit „magasabb szintről” is szemügyre venni. Rocco Turi fotóit követve megtehetjük. Láttuk már valaha ilyen vonzónak például a vasútállomás főbejáratát? Na ugye.

A VÁROS SZELLEME A TÓBAN LAKIK. A Szombathelynek ajánlott képtári kiállítás legkülönösebb képei mégiscsak a „totem-változatok”. Rocco Turi sajátos, új, csak rá jellemző - és a szellemi tulajdonát képező, vagyis tabu - műfajt teremtett a Csónakázótó ihletésében. Azt mondja, a tó mágikus hely: a város zöld szíve. Mindaz a kellemesség, nyitottság, szépség, ami Szombathelyt és a szombathelyieket jellemzi, egyrészt itt összpontosul, másrészt mintha innen áradna szét, innen eredne. Mi sem természetesebb: a városeredetet megfogalmazó, megtestesító mágikus totemnek is ehhez a tóhoz kell kötődnie. A „Totem-Szombathely” - mint kép és módszer - megszületéséhez meditatív állapotra, a város szellemével való találkozásra volt szüksége, és Rocco ezt a szellemet tényleg a tóban találta meg. Lefényképezte a parton sorakozó fákat - és lefényképezte a nyugodt vízfelületen tükröződő képmásukat is. Aztán 90 fokkal elfordítva egymás mellé helyezte a kétféleképpen egyforma felvételeket. Így kelt életre a Totem-Szombathely. Ha közel hajolunk, halljuk a fák lélegzését is, a szimmetriában fölfedezzük az élő, pici aszimmetriákat.

SZENTEK ÉS KARNEVÁLOK. A képtári kiállítás a mediterrán azúr és a mágikus tavi hangulat után a karneváli életszaggal is meglegyinti a látogatót. Ezek a fotók az évről évre megelevenedő múltat - és a múlttá váló pillanatot - rögzítik. Rocco Turi azt mondja, e-lőbb - szociológussá változva vissza - rendszerint óvatosan meg kellett győznie a szereplőket, álljanak kötélnek: az intimitás vidám, harsány vagy elmélyült jelenetei akkor jók, ha olyan, mintha a fotós ott se lenne. Bár Rocco nyíltsága, kedvessége valószínűleg bármely helyzetben gyorsan átgördít a nehézségeken. Lehet, hogy itt a titok? Az ő mosolya olyan tükör, amelybe a mindenkori másik boldogan pillant bele. Innen van talán a szombathelyi csoda is. Menjünk tovább: a jubileumi Márton-évben erről a kiállításról sem hiányozhatnak a Szent Márton-ábrázolások. Rocco azt mondja, Assisiben, Szent Ferenc kultikus helyén úgymond véletlenül talált rá arra a 13. századi Martini Simone-sorozatra, amely Márton életének tíz fontos pillanatát mutatja be. Mindet lefotózta, elhozta Szombathelyre.

SZERENCSÉS LYUKAS KÖVEK. A képtár impozáns emeleti terének közepén most is Rocco Turi híres, tengerparti lyukas köveiből készült talányos installáció. Ez itt a világ egyensúlya? Az is lehet. Az alkotó magyarázata szerint a minuciózusan kiegyensúlyozott kövek térbeli grafikonrendszerként értelmezhetők: válság, kilábalás, káosz és rend. Ez utóbbit nagy figyelemmel és odaadással ő: Rocco Turi teremti meg. Szeretettel, Szombathelynek.

(Szabó Hildának pedig köszönet a tolmácsolásért.)

Rocco Turi bebizonyítja, hogy a megyeszékhely fölött mediterrán módra azúr az ég. Nincs trükk: ilyen az igazi szombathelyi ragyogás. Az alkotó társaságában jártuk be legfrissebb, nagyszabású és kifejezetten Szombathelynek ajánlott képtári kiállítását.