Szent Márton lelki hagyatéka - Dr. Veres András megyés püspök gondolatai a jubileumi év kezdetén

A 2016. évet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és Magyarország kormánya Szent Márton-évvé nyilvánította. Szent Márton születésének 1700. évfordulóján lehetőségünk nyílik arra, hogy minél több fórumon és minél szélesebb körben megismertessük az ő lelki hagyatékát. Ő hívőnek és nem hívőnek egyaránt ma is példát mutat emberségből és felebaráti szeretetből. Meggyőződésem, hogy sokat kell fejlődnünk ezen a téren mindnyájunknak, mert különben ideges jelent és szomorú jövőt teremtünk a magunk és szeretteink számára. Senki sem sziget! Nem zárkózhatunk a magunk szűk világába. Az Isten által teremtett embernek nem jó egyedül lenni.

Emberekre, társakra van szüksége ahhoz, hogy személyiségében egész(séges) lehessen. Önzővé deformálódott társadalmunkban erre külön oda kell figyelnünk, nehogy korunk szellemének áldozatává váljunk magunk is. Ahogy Szent Márton mások felé forduló életet élt, úgy kell nekünk is kilépni önmagunkból, szűk családi és baráti környezetünkből, és tágasabbra nyitni kapcsolatainkat. Igaz, erre csak az válik képessé, aki kész házastársára, családtagjaira több figyelmet fordítani. Sokan nem is veszik észre, hogy családban élő emberek. nagyon sokszor a gyermekek, mennyire magányosnak, feleslegesnek érzik magukat. Hány idős szülő panaszkodik arra, hogy gyermekei, unokái mintha elfeledkeztek volna róluk. Ha a családi kapcsolataink rendben vannak, akkor érdeklődésünk természetes módon nyiladozik mások felé is. Akkor nem fogunk úgy érezni, mint a költő: „Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek! / A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? / Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!”

Tanuljunk meg mindnyájan ebben az évben jobban odafigyelni szeretteinkre és a környezetünkben élőkre!