A világ leghosszabb padja - A Pető-módszer és a Zonta Club 25 éve kéz a kézben jár Szombathelyen

De jó a dió, fütyül a rigó, vidám dala száll, élni, jaj de jó! - énekli Betti néni a csoportszoba közepén ülve. Előtte félkaréjban hét kisgyerek, három és hat év közöttiek. Van, amelyik egészen ügyesen ül egyedül, míg más a speciális széken is kissé bizonytalanul - de tudja, érzi, hogy nem történhet semmi baj, hiszen Csilla néni ott van mögötte. Sorolnám a nevüket, de nem lehet, így szeretnék a szülők...

Érthető, hiszen számukra is ez a legnehezebb időszak. Már csak emlék a gyermekvárás boldog időszaka, amit egyetlen pillanat alatt homályosított el az orvosi diagnózis. Méhen belüli fertőzés, születéskor fellépő oxigénhiány, genetikai betegség: számos oka lehet annak, hogy egy kisgyerek sérülten jön a világra. És ha így történt, fontos, hogy a védőnői,  illetve a háziorvosi  szolgálat minél előbb felismerje a problémákat, és megkezdődhessen a korai fejlesztés.

A sérült gyermekek szülei egy ideig bizakodnak - talán mert biztatják is őket - , hogy a kicsi „behozhatja” a lemaradást, és mire eléri az óvodás- vagy iskoláskort, integrált intézménybe járhat, egészséges gyerekek közé. A legtöbb szülőben aztán itt, a Micimackó Óvodában tudatosul, hogy nagyon nehéz út elején állnak. Szerencsére nem egyedül kell megbirkózniuk a nehézségekkel. Éppen huszonöt esztendeje, hogy a konduktív pedagógia atyjának tartott dr. Pető András szülővárosában, Szombathelyen a korai fejlesztés kivált a kórházi ellátásból, és az addig a gyermek ideg gondozóban dolgozó konduktorok irányításával óvodai keretek között folytatódhatott a munka. A Zonta Club Szombathely pedig még ugyanabban az évben létrehozta alapítványát a mozgásukban korlátozott gyermekek Pető-módszerrel történő fejlesztésének segítésére. Azóta is kéz a kézben járnak.

Olvasóink jól ismerik a séi Orsós Dominikot, ő is a Micimackó Óvoda Bagoly csoportjába jár. Balról Antoniné Ringhoffer Csilla, mögötte Pajorné Kovács Tünde konduktorok. Jobbról Somogyi Miklósné, a Zonta Alapítvány a Mozgássérült Gyermekekért Alapítvány elnöke Fotó: Unger Tamás

A Micimackóban a fejlesztések óvodai keretek között, napirendbe ágyazottan folytatódhatnak, a fejlesztés alapját a Pető András nevéhez köthető konduktív (rávezető) pedagógia módszere szövi át.

Mi e módszer lényege? A Pető Intézet hivatalos, szakszerű megfogalmazása szerint ”a dr. Pető András-féle konduktív nevelés alapgondolata az, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, kihasználatlan kapacitással, amelyek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A konduktív nevelés az összerendezett funkciók és az összehangolt idegrendszeri működés kialakítása érdekében személyiség-, nevelés- és tanulásközpontú.”

Az első szombathelyi korai konduktív óvodai csoport tagjai már felnőttek. Egyikük, a 29 éves Berki Viktória szociális munkásként diplomázott, a jubileumi ünnepségen elmondott beszédével pedig könnyeket csalt egykori segítői szemébe. - Emlékszem, amikor két fokosszék sor között kellett elsétálnom kapaszkodás nélkül. Először félve indultam neki, aztán az óvó néni biztató szavára ment minden, mint a karikacsapás. Nagyon szerettem óvodába járni, mert a fejlesztések is játékos keretek között zajlottak. Felidéződik bennem, amikor délutánonként körbeültünk és mondókákra tornáztunk. „Kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda”, énekeltük nagy lelkesedéssel, miközben kezünket tornáztattuk. Játékként éltem meg az egészet - így emlékezett vissza Viki.

A laikus kívülálló számára azonban a Pető-módszer nem játéknak, hanem kőkemény munkának tűnik. A Micimackó Óvoda konduktív csoportjában három konduktor, két gyógypedagógiai asszisztens és egy dajka foglalkozik a gyerekekkel. Ottjártunkkor, az énekfoglalkozás végén a konduktor minden gyermeket megdicsér. Ez is a Pető-módszer sajátja: fontos, hogy a gyermek motivált állapotba kerüljön. Az énekfoglalkozás után aztán a terem pillanatok alatt akadálypályává változik: a gyerekek a szőnyegre lerakott gumitappancsokon lépkednek, mobil bordásfalat tolnak maguk előtt, tornaszőnyegen bukfenceznek, gumilabdán egyensúlyoznak. Persze nem egyedül: mindegyiküket segítik, türelemmel, szeretettel. A Pető-módszerben fontos szerepe van a ritmusnak, a mozgásfejlesztő feladatokat énekkel, mondókával kísérik a konduktorok és az asszisztensek, a végső cél pedig az, hogy a dallal kísért mozdulatok automatikussá váljanak.

Nézem, ahogy a legkisebb gyermek ráhasal a tornapadra. Húzódzkodni kell, végig a padon. Csilla a fiú egyik kezén kibontja az ökölbe szorított aprócska ujjakat, mutatja, hogyan fogja meg a pad szélét, aztán mire ugyanezt megcsinálja a kisfiú másik kezével, kezdheti elölről az előzővel. De nem adják fel. Sem a konduktor, sem a kisfiú. Ott és akkor úgy tűnik, hogy ez a masszív fémlábakon álló lakkozott fenyőlap a világ leghosszabb tornapadja. És ebben a keservesen megtett két méterben benne van minden: a Pető-módszer ezernyi titka, a szombathelyi konduktorok összes bátorító mosolya és őszülő hajszála, negyedszázada el nem fogyó türelme és persze e küzdésre ítéltetett apróságok ki tudja, honnan jövő ereje és kitartása.