Déri Máté gyökeres fantáziavilága

Déri Máté fafaragási szenvedélye régre nyúlik vissza. - A megyéből származom, a Vasi-Hegyhát szélső falujában, Nádasdon születtem, 1940-ben - kezdi élete történetét. - Ezekben az Őrséggel is határos falvakban az emberek akkoriban önellátók voltak. Nem csupán az élelemről gondoskodtak, hanem az eszközeikről is - ecseteli a művész.

Hozzáfűzi, hogy akkoriban a gyermekek is saját maguknak fabrikálták a játékaikat. Ha volt egy kis szabadidejük, akkor megkerestek minden eszközt, ami szóba jöhetett, és készítettek nyilat, fakardot, söprűnyeles lovacskát is. Télvíz idején pedig sítalppal és szánkóval bővült a játéktár, de ha úgy adódott, akkor korcsolyával is. - Utóbbinak nem tudott őszintén örülni az édes-apánk, mert a játékszer éléhez feldaraboltuk a kaszáját - emlékszik vissza mosolyogva a növényvédelmi szakember, aki szerint az önellátó életmód kreatívvá tette az akkori idők lurkóit.

Miután felcseperedett, Déri Máté növényvédelmi szakot végzett az egyetemen. Az álma vált valóra azzal, hogy az erdőhöz, a kertészethez kötődő helyen dolgozhatott. Körülbelül ötven éve, egy szokványosnak induló munkanapon azonban roppant furcsa dolog történt vele: ahogy ő fogalmaz, „akkor kapott először ihletet Istentől". - Aki kertészetben dolgozik, az tudhatja, hogy ott nemcsak ásni kell, hanem néha ki-öregedett vagy megbetegedett dolgokat is kell kivágni - ecseteli Déri Máté. - Amikor nagyjából félszáz esztendővel ezelőtt kivettem egy tuskót a kertemben a talajból, és alaposabban szemügyre vettem, hirtelen mintha megvilágosodtam volna. Olyan izgatott lettem, hogy szinte kiáltottam: „de hisz ez egy majom!".

A növényvédelmi szakember a kiállításokon szándékosan nem nevezi meg az alkotásait. Szerinte éppen az a legszebb ebben az anyatermészet adta művészetben, hogy mindenki mást fedez fel bennük Fotó: Szendi Péter

- Bár azt a tuskót föld borította, és fejszecsapások nyomai is éktelenkedtek rajta, én akkor is beleláttam ezt az állatot. Ezzel kezdődött el az egész "cirkusz" - meséli.

Bár Déri Máté ezt a figurát kis időre félretette, később előbukkant neki a földből egy teknősbéka - agrobaktérium áldozatává vált barackfa gyökeréből -, kicsit később pedig egy rókakoma, majd sok más furfangos alak is. - Sohasem én határoztam meg, hogy mikor és mire lelek - szögezi le. - Miután már négy-öt darab ékesítette az otthonomat, rájöttem, mennyi izgalmas forma vár még rám, és ez meggyőzött, hogy érdemes ezzel foglalkozni - fűzi hozzá.

Bár időközben Déri Máté gyűjteménye 150-nél is több darabosra nőtt, a növények szerelmesének még mindig ugyanaz a reakciója, ha meglát egy érdekes formájú tuskót, gyökeret vagy ágat. - Ha véletlenül megpillantok egy darab fát, ami már senkinek sem kell, de én belelátok valamilyen formát, akkor leáll nálam az élet - mondja mosolyogva a szakember, aki ilyenkor minden más eszközt eltesz, aztán pedig előkapja a bicskáját és a metszőollóját. Déri Máté ezekben a pillanatokban teljesen kizárja a külvilágot. Az is lényegtelen lesz a számára, hogy eredetileg miért kelt útra, és csupán egyetlen dologra koncentrál: arra, hogy a kibukkanó csomóból minél előbb levegye a fölösleget.

Ez persze a kívülállóknak roppant furcsa lehet. - A nagy lelkesedésemben, ha van a közelben valaki, akkor igyekszem megmutatni neki, hogy mire leltem és kérdőre vonom, hogy ő mit lát benne - ecseteli Déri Máté. - Egyszer az az ember, akinek kikértem a véleményét egy fadarabról, amit én sellőnek láttam, először csak ennyit mondott: "mégis mi lenne ez, egy vacak gyökérdarab!" - A szakember igyekezett minél több "fölöslegtől" megszabadítani a gyökérdarabot, közben pedig utalgatott is arra, hogy ő egy sellőt lát bele, de csak nem sikerült meggyőznie a beszélgetőpartnerét. - Végül csak ennyit felelt: "ha te mondod!" - Déri Máté felnevetett, majd hozzáfűzte, hogy pont ez a szép ebben a különös, az anyatermészet adta művészetben. Ugyanis bárhogy is formálgatja alkotásait, akkor is mindenki mást fog belelátni a "faragatlanságokba".

„Összenő, ami összetartozik" - A gyűjtemény egyik kompozíciója Fotó: Szendi Péter

Miután a helyszínen már nem tudja tovább tisztogatni a természet ajándékát, hazaviszi, majd beleteszi egy ládába. A fadarab ez után vár a sorsára, vagyis arra, hogy Déri Máté a keze ügyébe vegye. - Amint szabadidőm adódik, mert zord idő van odakint, esetleg a padlón vagyok és valahogy semmi sem jó, csak leülök és nekilátok az egyiknek - mondja. - Minden pillanat örömteli a számomra, amit a kibontakoztatásukkal tölthetek.

Déri Máté úgy érzi, hogy azok az alakok, amelyek a fadarabokban rejtőznek, nem akarnak meghalni azzal a növénnyel együtt, aminek hajdanán részei voltak. - Én segítek nekik, hogy ilyen formában tovább élhessenek - jelenti ki.

Már nem csak egyedi szobrokat készít, hanem kompozíciókat is. - "Összenő, ami összetartozik", mondta valamikor Willy Brandt német kancellár - hangsúlyozza. - Először az első alkotásomnak, a majomnak adtam egy fát, majd kialakítottam az Édenkertet is, amelyben Ádám és Éva látható a piros almával, valamint a kígyó is. De készítettem már az állati és az emberi szerelemmel kapcsolatos kompozíciókat is.

A másik dolog, amiért Déri Máté szereti a hobbiját, az, hogy gyakran érik meglepetések általa. A növények szerelmese ugyanis nem mindig ilyen "egyszerű" módon bukkan rá a kollekciója következő darabjára. - Volt olyan is, hogy fát tüzeltem a kertemben, amikor észrevettem, hogy egy kutya formájú darabot is égetek - emlékezik vissza. - Végül pulikutya lett belőle.

Vannak olyan darabjai is a gyűjteményének, amelyek időnként "szeretnének megváltozni". - Az egyik figurám időközben szuvas lett, és végül nem is az alakult ki belőle, aminek eredetileg láttam, hanem egy szép hölgy - ecseteli.

Déri Mátét a furcsa hobbija miatt akár flúgosnak is tarthatnák. Erre sokáig azonban szinte senkinek sem volt lehetősége... Ugyanis a szakember hosszú ideig nem mesélt másoknak az alkotásairól. - Csak gyűltek és gyűltek, de mivel én nem tartom magam művésznek, ezért a világért sem akartam belőlük kiállítást rendezni - mondja még.

De akkor mégis hogyan tett szert a gyűjteménye országos hírnévre? Egy véletlen folytán: Déri Máté néhanapján dolgozik Szentgotthárdon, ahol az élményfürdő dísznövényeit ápolja. Miközben a fürdő igazgatónőjével beszélgetett, kicsúszott a száján, hogy milyen különleges hobbija van. - Miután az igazgatónő megnézte a figuráimat, annyira megtetszettek neki, hogy szervezett belőlük egy kiállítást a fürdőben. Így kezdődött hát el a "pokol" - mondja a szakértő, majd vígan felnevet.

Déri Máté kiállítása március másodikáig ingyenesen megtekinthető a szombathelyi Kámoni Arborétum Látogatóközpontjában.