Egy embert mentettek ki a lakástűzből

Egy négy fős családé az a kétszintes, mintegy 200 négyzetméteres, tetőtérbeépítésű ház Peresznyén, amelyben tűz pusztított tegnap délelőtt. A szomszédok észlelték a füstöt és a lángokat reggel kilenc óra körül, ők ébresztették a család egyetlen otthon tartózkodó tagját. A huszonéves fiatalember éjszakai műszak után aludt a szobájában, az ablakon keresztül sikerült kimenekíteni.

Füstmérgezés gyanújával kórházba szállították, este hazamehetett. A lángok megfékezésén a szombathelyi hivatásos, a kőszegi önkormányzati és a peresznyei önkéntes tűzoltók dolgoztak nagy erőkkel. A húsz éve épített családi ház lakhatatlanná vált, az ingóságok és a személyes használati tárgyak, eszközök, ruhák szintén használhatatlanok. Ami nem a tűz martaléka lett, azt a korom és a víz tette tönkre. Az önkormányzat felajánlott egy ingatlant a családnak, a falubeliek azoknak a holmiknak a mosását vállalták, amelyek valahogy megúszták a károsodást. Egy élet munkája veszett oda.

Hamar híre ment a faluban, hogy kigyulladt Törökék háza az Ady utcában tegnap délelőtt. A szomszédok észlelték a füstöt és a lángokat reggel kilenc óra körül, ők ébresztették a család egyetlen otthon tartózkodó tagját. A huszonéves fiatalember éjszakai műszak után aludt a szobájában, az ablakon keresztül sikerült kimenekíteni. Füstmérgezés gyanújával kórházba szállították. A szombathelyi hivatásos, a kőszegi önkormányzati és a peresznyei önkéntes tűzoltók jelentős erőkkel dolgoztak a lángok megfékezésén.

Délután az arra sétálók azt láthatták, hogy az épület legtetején elszenesedett gerendák meredeznek az ég felé, lyukas kissé a barna cseréptető közepe, ám a rószaszín falak ugyanolyan üdék, akárcsak tegnapelőtt. Talán nincs túl nagy baj, mondogatták. Az előkert növényei, a ház bejáratához vezető térkő sem árulkodott a szörnyű tragédiáról. Pedig egy élet munkája lett oda!

- Most mondják meg, mit csináljak?! Hozzak egy zsinórt, és kössem föl magam?! - az elkeseredett mondatok Török György torkából törnek elő, amikor délután körbevezet bennünket a házban. Leírhatatlan a látvány, amit az utcáról még csak sejteni sem lehet. Az épület belseje, főleg a hátsó traktusa esett áldozatul a vörös kakasnak. A pince ép maradt, az első szinten a nappali ülőgarnitúráját leginkább a korom és az oltáshoz használt víz tette tönkre, az ablakok a detonációtól sérültek meg, amikor a bejárati ajtót betörték. De az étkező, és főleg a konyha! Szénfekete mindenütt, tele törmelékkel!

- Itt, a konyhai speciális sütőnél és a mikrónál lehetett a tűzfészek - mutat a házigazda az enyészetében is különleges szépséget sejtető berendezés felé. Fölfelé szaladhattak a lángok, és akkora lehetett a hő, hogy a födém béléstestjeit is megolvasztotta. Nézzék, el tudom morzsolni a lepotyogott darabokat! Minden, de minden odavan! csuklik el a férfi hangja.

Török György Ausztriában dolgozik, egy völgyben volt éppen, amikor számos hívást észlelt a telefonján. Elképzelni se tudta, miért keresik ennyien. Most csak jár körbe a 200 négyzetméteres, tetőteres, húsz éve épített házában, és fogja a fejét: tanácstalan, nem tudja, mihez is kezdjen. Az a szerencse, hogy a fiamnak nem történt baja, nemsokára haza is ér a kórházból! mondja hirtelen. A község polgármestere, Grüll János velünk együtt nézett szét az elszenesedett helyiségekben. Felajánlott a családnak egy önkormányzati ingatlant, amit rövid időn belül rendbe hozatnak, ha szükséges. Török György köszöni, azt mondja, egyelőre lesz hol álomra hajtani a fejüket: akár az ő, akár a felesége családjánál. Már ha tudnak egyáltalán aludni e szörnyűség után...