In Memoriam: Dr. Tomcsányi András (1946 – 2014)

A Gabonatermesztési Kutató Intézet árpa nemesítője elment, és vele együtt elment Táplánszentkeresztről az árpanemesítés is. Jó nemesítő volt, azt mondják a jó nemesítőnek jó „szeme" van az ígéretes vonal kiválogatására. Azt hiszem ez is kell, de nem elég: ő a munkában hitt, az alapos, precíz, pontosan kiértékelt eredmények adtak támogatást a jó „szemhez". Ismeretségünk kezdetén frissen végzett agrármérnökként, már a mai kor igényeit kielégítő adatfeldolgozási programokat írt számológépekre, majd lépést tartva a technika fejlődésével, a számítógép lett partnere a számtalan adat feldolgozására és értékelésére.

Dr. Tomcsányi András

Hiszen egy nemesítő sok-sok ezer keresztezés után szelektálja a kalász utódsorokat, mikroszaporításokat, kisparcellás kísérleteket. A termésmennyiség mellett az ezerszemtömeg, a csíraképesség, a kiegyenlítettség, a betegség ellenállóság, a söripari minőség és még számtalan tulajdonság együttállása mind-mind fontos összetevője egy sikeres fajtának. Neki ebből 72 volt: még leírni is nagy szám. Ő írta és szerkesztette a „Magyarország Kultúrflórája" sorozatban Az árpa kötetet.

Városi gyerek volt, budapesti, mégis a helyét, a küldetését a szántóföldön találta meg. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után Táplánszentkeresztre került, ahol az újonnan megalakult Gabonatermesztési Kutató Intézet munkatársa lett, doktori majd kandidátusi fokozatot szerzett, rendszeresen publikált az Agrofórum hasábjain, szakmai konferenciákon vett részt, ajánlásokat írt a termelőknek, a gazdáknak az árpatermesztés irányelveiről, fajtái termesztési igényeiről, hogy sikeres és eredményes legyen a gazdálkodásuk.

Kutatási pályázatokat vezetett, több mint 10 évig dolgozott együtt a Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani Tanszékével szárazságtűrő fajták nemesítésének módszertani és gyakorlati kérdéseivel foglalkozva. A nyugdíjazásáig a kutató intézet szolgálati lakásában lakott, éjszakába nyúlva dolgozott, a második emeleti szobájában a 87-es úton elhaladók már lassan munkába indultak mikor számára még nem ért véget a nap. Az általa kidolgozott kvázi bioassay módszer segítette az új, jobb kombinációk megtalálásában. Halála előtt néhány héttel is még terveiről, ötleteiről, új feladatokról beszélt. A szervezetében azonban már visszafordíthatatlanul munkált a betegség, amely a további terveit nem engedte megvalósítani.

Nyugodj békében!

Skribanek Anna - főiskolai tanár