Interaktív mesét hoz a Mikulás

Próba a WSSz stúdiójában: Korponay Zsófia,  Devecsery László és Budai Dávid (Fotó: Szendi Péter)

Addig is benéztünk egy próbára. Mindent elárulni tilos, de azt már most tudni lehet, hogy A kék pék-előadás (a Varázskendő-Egérbolygóhoz hasonlóan) számít a gyerekek aktivitására. A próbafolyamatot tulajdonképpen meg is nehezíti, hogy Korponay Zsófi (Kalácsné Kiflicske szerepében) és Budai Dávid (ő játssza Kalács Kázmért) egyelőre elképzelni kénytelen a közönséget és a közönség várható reakcióit. Az interaktív előadás persze - a színészek és a gyerekek intenzív jelenlétén kívül - egyébként is épít a képzeletre: díszletre nem lesz szükség a stúdiószínpad játékterében. De közvetlenül a bemutató előtt Devecsery László olyan próbaelőadást tervez, amelyen már gyerekek is részt vesznek. Most azonban itt még nem tartunk. "Kiflicske, mi lehet ez?", kérdezi sürgő-forgó feleségét a kreatív kék pék. Élesben a játékra mindig kapható ifjú nézők minden bizonnyal kórusban adják meg a választ: "Egéééér!!!" Kiflicske ezek után bátran fordul majd hozzájuk: "Mit csináljunk, gyerekek?" Nagy biztonsággal állítható, hogy erre is tudják a megoldást: cicára van szükség. De nem mindegy, hogy milyen az a cica - a falusi macskák gyakorlott egerészők, a városi macskák talán sose láttak még egeret. "Zsófi, nyújtsd meg! Legközelebb behozom a cicámat", mondja Devecsery László, amikor Kiflicskének a szerepe szerint a nyújtózkodva lopakodó macskát kell utánoznia. A kék pék című verses mese elsőként 1991-ben jelent meg könyv formájában, aztán 2003-ban született még egy kötet, A kék pék meséi címmel. A történethez többen készítettek illusztrációkat is. A számos könyvet jegyző Devecsery László azt mondja, valójában a kék pék tette őt országosan ismertté. A Weöres Sándor Színház elődásához Szerémi Zoltán, a társulat színésze ír zenét, a dramaturgiai munkában pedig sokat segített a rendező asszisztensének szerepét is betöltő Bognár Alexandra.

Miközben a gyerekek játszanak, azt is megtanulják, mi történik egy pékségben, hogyan készül a kenyér, a zsemle, a kifli. Próbáljuk ki: hozzuk ide a dagasztóteknőt, és lássunk munkához. Kiflicske figyelmeztet: "Kézmosás, pékmosás!" Következhet a dagasztás: "Alányúlok, visszahajtom, megbokszolom. Készen van a tészta, öntsük ki az asztalra." (Csak előbb megszórjuk liszttel, hogy le ne ragadjon.) Aztán a kenyérsütés: "Lecsípek egy darabot, alányúlok, visszahajtom, kenyér formájúra alakítom." Aztán a zsemle, aztán a kifli: "Lecsípek egy kis adag tésztát, lapítom, tekerem, hajlítom: kifli!" Vagy a perec: Lecsípem, sodrom, sodrom, egy fül, két fül, só: perec!" Vagy a briós. Mihez hasonlít inkább? Zsiráfhoz vagy csigához? Mindezt együtt a gyerekekkel, mondókaszerűen, ismétlődő mozdulatsorokkal. Amíg a kemencében sül a kenyér, a kifli, a perec, lehet énekelni és játszani is."Itt a sarkon / van egy pékség, jó kenyere / nagy dicsőség./ Ismerem az / öreg péket,/ vasárnap az / udvarára/ visz egy széket, / felnéz némán, / fel az égre,/ fel a csodás/ égi kékre, / sóhajtozik nagyokat.../ Régi vágya megmaradt.../ Nézd a felhők / olyanok:/ zsemle, kifli / alakok, / mert fenn a Nap / büszke pásztor: / bárányfelhőt / terel, számol, / közben bármit / megtehet,/ Ő süthet / kék kenyeret...", mondja a Devecsery-mese.Hogy teljesülhet-e Kalács Kázmér régi (égi) vágya, kiderül A kék pék premierjén, december 6-án délután a Weöres Sándor Színház stúdiójában.

A Weöres Sándor Színház bérleten kívül tűzte műsorára a Devecsery-mesét: a közönség színházba szoktatását nem lehet elég korán elkezdeni. A WSSz bérletes közönsége még két bemutatóra számíthat az őszi szezonban: november 30-án kerül színre először a La Mancha lovagja című musical, egy héttel később a Kézről kézre című Feydeau-bohózat.