Magyarszombatfai fazekasok kiállításával kezdődött a Történelmi Napok

A Történelmi Napok első eseményeként nyitották meg szerdán a magyarszombatfai fazekasságot bemutató kiállítást. Még budapesti vendégek is voltak a megnyitón, nagy érdeklődéssel érkeztek a Dél- Vas megye kézműves kultúráját bemutató tárlatra.

Csaknem hétszáz éves élő hagyománnyal büszkélkedő belső-őrségi fazekasságot három ma is aktív műhely alkotói munkáján keresztül mutatják be az érdeklődőknek: Nyakasné Czúgh Zsuzsanna, Tóth János, Zsohár Gyula gyönyörű alkotásai várják a látogatókat - kezdte a kiállítás ismertetését Károly Andrea, a Pannon Kapu Kulturális Egyesület elnöke. A magyarszombatfai fazekasság hagyományokból építkező eszközeit egyre többen keresik, országosan elismertek, így turisztikai értékük is egyre nagyobb - a kiállításon még szélesebb körben megismerhetik az érdeklődők az ott készült alkotásokat.

Vas megye délnyugati részén, a hegyekből folyó patakok medrében található Magyarszombatfa. Ebből is adódik, hogy a fazekasság vált az egyik fő megélhetési forrásukká. Az agyagművesek első írásos megemlítése 1366-ból való, ettől fogva bizonyított, hogy ezzel foglalkoznak az ott élő emberek. Az agyagos talaj gyenge termőképességű a területen, így a földművelés, az állattartás, az erdőgazdálkodás nem nyújtott elég anyagi hátteret a megélhetéshez. Először csak a téli időszakban kezdtek a férfiak fazekassággal foglalkozni, majd idővel ez vált a fő tevékenységükké. Tehát mondhatjuk, hogy az Őrség agyagos talaja alapozta meg a máig élő iparág kialakulását a térségben.

Károly Andrea, a Pannon Kapu Kulturális Egyesület elnöke mutatta be az edényeket
Fotó: Unger Tamás

Az igazán jó minőségű kékes és fehér földért akár 4-7 méter mélyre is le kell ásni az iparműveseknek. A fele-fele arányú keverékekből használati edényeket, a fentebbi rétegek sárgás földjéből pedig víztartó edényeket készítettek a mesterek. A tárolók értékét egyébként nem a díszítettség adja, hanem a fejlett, művészi formaérzék, a részletek kidolgozásának finomsága. Korábban Somogy megyébe vitték a termékeket, mert ott jó termőföld volt, agyag viszont nem. A két vidék között hagyományos cserekereskedelem alakult ki, kölcsönösen kiegészítették egymást.

A belső őrségi tradicionális agyagműves foglalkozása nemzedékről nemzedékre szállt. A korongozás szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének, előkészítésének fogásait is átörökítették gyermekeikre a mesterek. A XX. század első évtizedeiben szinte minden házban foglalkoztak agyagedények készítésével, a későbbiekben már csak a legjobbak folytatták tevékenységüket.

A településen ma is működik az Őrségi Fazekasok Egyesülete, amelynek célja az iparművesség továbbvitele, megőrzése, ugyanis az őrségi mesterség 2014-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség jegyzékébe is. A mostani, szentgotthárdi kiállításon a hat működő műhelyből három alkotó munkáit láthatják az érdeklődők: Nyakasné Czúgh Zsuzsanna, Tóth János, Zsohár Gyula gyönyörű alkotásai várják a látogatókat.