Az ember aki megteremtette a vasi műszaki értelmiséget

Cikkünk megjelenésekor Iszak Gábor Sárváron tölti háromhetes rehabilitációját, egykori kollégája Péczeli László mesélt életútjáról és karrierjéről - ezzel szeretne kedveskedni neki és tisztelegni előtte. Nemcsak egykori kollégák: barátoknak is vallják magukat.

Iszak Gábor Pecölben született 1926. december 11-én. Szegény családban, szerény körülmények között nevelkedett, de küzdött egy jobb életért. Az elemi iskola után módosabb szombathelyi családok támogatták, mert felismerték tehetségét, így végezhette el a Faludi Ferenc Reálgimnáziumot. Iskola után munkát keresett, második munkahelyeként került a Vaséphez, kőművesként foglalkoztatták - ott alapozta meg későbbi karrierjét. Tovább akart tanulni, de a munkát sem adta fel: a műszaki egyetemet úgy végezte el, hogy közben dolgozott. Az egyetemről már az Általános Épülettervező Vállalthoz került műszaki rajzolónak. 1954-ben kapta meg a tervezői besorolást. Ekkor indult be igazán építészeti pályája: az ország több területén is bizonyíthatott.

Iszak Gábor építészmérnök tavaly decemberben ünnepelte kilencvenedik születésnapját Fotó: Szombathelyi önkormányzat

1960-ban jött vissza Szombathelyre, itt az építésügyi minisztérium építész csoportvezetői beosztásba helyezte. Ugyanebben az évben az ő kezdeményezésére alakult meg a Vasiterv tervezőiroda, amelynek igazgatója lett. Innentől mesélt tisztelője, egykori kollégája, Péczeli László a pályafutásáról.

- Kis létszámú csapattal indult az iroda, de fénykorában a munkatársak száma meghaladta a kétszázat. Ez Gábor érdeme - emelte ki László. - Nagyon jó kapcsolatot ápolt a műegyetemmel, folyamatosan hívta Szombathelyre a fiatal mérnököket. A foglalkoztatottak minimum hatvan százaléka felsőfokú végzettségű volt, a többiek is középfokú technikumot végeztek. Ez az egyik legfőbb érdeme: megteremtette a vasi műszaki értelmiséget - mesélte László. Habár a legtöbben egy-két év után továbbálltak az irodától, de a megyében maradtak. Szinte az összes vasi város főépítésze az ő kezei közül került ki.

- Emellett törődött is a dolgozókkal. Az irodában a tervezőmérnökök kitalálták, hogyan lehetne a földszintes házakra emeletet építeni. Miután megkapták az engedélyeket, több ilyet kiviteleztek, így jutottak a fiatal mérnökök és családjaik lakáshoz. A Hunyadi úti MOP-ház is az ő nevéhez köthető - részletezte munkásságát László.

Ám mégsem ez az, amiért legfőképp kivívta az emberek tiszteletét. Legnagyobb erénye, hogy mindig - a mai napig - ember tudott maradni. - Akár a Józsi bácsi, vagy az Erzsi néni kereste meg, ő mindenkinek segített. Az irodában sem emelte fel soha a hangját, nem szidott senkit. Az egyik legemlékezetesebb dolog, amely mindent elárul: egyszer ment vidékre, Sárvár felé. A váti erdő mellett meglátta az egyik céges autót. Egyből leesett neki, mi folyik ott: gombát szedtek a kollégák. Csak egy cetlit hagyott a szélvédőn: Jó gombászást kívánok! Iszak felirattal. Soha, semmiből nem csinált problémát - idézte fel az emlékeket László. 1977-ben aztán áthelyezték a Vaséphez, onnan vonult nyugdíjba 1986-ban. A rendszerváltás után műemlékek, egyházi épületek felújításában vett részt. Az egyik híres épület, amin dolgozott, a szelestei kastély.

De mindennapjait nem csak az építészet töltötte ki: nagy szenvedélye volt a vadászat, mára azonban már felhagyott vele. A vadászat iránti szeretet is összeköti barátjával, Lászlóval. - Én is vadászok gyerekkorom óta, még ma is. Amíg Gábor is űzte ezt a hobbit, sokat jártuk együtt az erdőket - mesélte.

Gábor most lányával és családjával él. 1959-ben nősült meg, feleségét házasságuk 21. évében veszítette el. A tragédia akkor nagyon megviselte. Fia, Gábor építész-technikusként dolgozik Szombathelyen. Ő két unokával ajándékozta meg. Lánya, Csilla az egészségügyben tevékenykedik. Neki három gyermeke született.