Vajon lesz-e elég és egészséges ivóvizünk Vas megyében?

A négy őselem - föld, tűz, víz, levegő - egyike. A legfontosabb tápanyagunk, nélküle egyetlen élőlény sem tud életben maradni. Az ember szervezetében hetven százalékban van jelen, és Földünk háromnegyedét borítja. Persze, hogy a vízről van szó. A vízről, amelyben megtisztulunk, és amely kincs, főleg, ha tiszta.

Régóta tudjuk: ha nincs tiszta víz, akkor nincs egészség és nincs élet sem. A régió és Vas megye ivóvízkészletéről, arról, hogy lesz-e elegendő és egészséges ivóvizünk, Székely Edgárt, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízvédelmi és vízgyűjtő-gazdálkodási osztályának vezetőjét kérdeztük. Földünket, a kék bolygót vastag vízburok veszi körül. Annyi víz van a földön, hogy ha egyenletesen eloszlatnánk, akkor két és fél kilométer vastagságú víztakaró borítaná. Ennek a víztömegnek a 98 százaléka azonban sós, ivásra alkalmatlan - magyarázza az osztályvezető messzemenőbb összefüggésekből kiindulva.

Őri Tibor, a Vasivíz Zrt. ivóvízágazati művezetője és Székely Edgár, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízvédelmi és vízgyűjtő-gazdálkodási osztályának vezetője mintát vesznek az újperinti vízbázison Fotó: Szendi Péter

Az édesvízkészlet alig több mint két százalék, és ennek a háromnegyed része is fagyott állapotú az Északi- és a Déli-sarkon. Egynegyed rész a felszín alatt van - amit pedig a folyókban és a tavakban látunk, az a teljes édesvízkészlet 0,3 százaléka. Ha nem gazdálkodunk vele jól, az utánunk érkező generációk sorsát veszélyeztetjük vele.

A szakember megerősíti a földrajzórán tanultakat: Magyarország földtani adottságánál fogva szerencsés helyzetben van, mondhatni a felszín alatti vizek tekintetében nagyhatalom.

A Kárpát-medence vastag üledékes kőzettel töltött - a több száz, helyenként a 2 ezer métert is eléri a kőzet vastagsága, amely a felszín alatti vizet tárolja. Benne víztároló, vízrekesztő rétegekkel, amelyek közül mindegyiknek megvan a saját szerepe.

A fő szennyezők: ipar, civilizáció, mezőgazdaság

Székely Edgártól megtudjuk: ötszáz évvel ezelőtt az emberek még a patak vizét itták, ötven-száz éve, ha egészségesek akartak maradni, már csak ásott kútból származót; a városokban pedig megjelentek a fúrt kutak. Napjainkban már az ásott kutak vize sem iható - mélyfúrású kutakból látják el a településeket.

És hogy miért ihatatlanok a felszíni vizeink és 15-20 méter mélységig a felszín közeli, talajvizeink is? Az emberi termelő tevékenység környezetszennyezéssel jár. A fő szennyező a mezőgazdaság. A műtrágyázás eredményeként a nitrátosodás; a gyom- és rovarirtó szerek nyomán pedig különböző növényvédőszer-maradványok találhatók a talajvízben. De elég csak egy állattartó telepre gondolnunk, hogy megértsük: helyben is szennyez a mezőgazdaság, a trágyalé beszivárog a felszín alá.

Hasonló eredményű az ipari tevékenység is: a nehézfémek, a szénhidrogén-származékok, a bányászat, ami megbontja a felső talajvízréteget. A civilizációs szennyeződés sem elhanyagolható: a településeken rengeteg hulladék keletkezik, amelyet koncentráltan hulladéklerakókba helyeznek el.

Szélesre nyílt a közműolló

A vezetékes ivóvízhálózat és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettségének egymáshoz való arányát, a közműollót is említi a szakember. Az 1960-70-es évektől egyre több házat bekötöttek a vezetékes ivóvízhálózatra, viszont a szennyvízhálózat nem bővült hasonló mértékben. A közműolló 1990-re nyílt a legszélesebbre: a háztartások 92 százalékát már bekapcsolták az ivóvízhálózatba, de a szennyvízhálózatba csak negyven százalékát. Aki bekapcsolódott, az tízszer annyi vizet fogyasztott, mint korábban: az addigi húsz liter helyett kétszázat fejenként, ami szennyvízként bekerült a talajvízbe. Az ennek nyomán megjelenő elszennyeződés veszélyezteti leginkább vizeinket. A szennyeződés szivárog lefelé a talajban, sok helyen 30-40 méterig leért. Ezért ihatatlan a talajvíz. A vízrekesztő agyagrétegek jó szűrőképességgel rendelkeznek, visszatartják a szennyeződést, de mindent nem tudnak kiszűrni. Hogy iható vízhez jussunk, egyre mélyebbre kell fúrni. A megye háztartásainak több mint kilencven százalékát a talajvíz alatti rétegvízből látják el, és csak a maradékot a felszín közeli talajvízből. Ehhez 270 mélyfúrású kút áll rendelkezésre Vasban. 35 községet és Szombathelyt hat vízbázis - víznyerő terület - szolgál ki, nyolcvan mélyfúrású kútból. A legnagyobb kapacitással működő az újperinti. Az egyetlen talajvízbázisú a perenyei, a legtávolabbi pedig a kenézi. Naponta 40 ezer köbméter vizet termelnek ki harminc és 300 méter közötti mélységből. Ebből 20 ezret a szombathelyi vízbázisok.

A klímaváltozás hatásai

Emelkedik a hőmérséklet, a csapadék mennyisége csökken, változott a csapadék eloszlása is: télen több, nyáron kevesebb - a klímaváltozás hatásait sorolja Székely Edgár osztályvezető. Egyre szélsőségesebb az időjárás: több az árvíz, az aszály, ezek a felszíni vizeinkre és a talajvízre vannak hatással.

Jó hír, hogy a rétegvízre ez nincs közvetlen befolyással. A szakértő megnyugtat: a klímaváltozásnak még sokáig nem lesz érdemi hatása a vízellátásunkra. És hogy mi jelent rá veszélyt? Az öntözési igény növekedése: a mezőgazdaságnak az aszály miatt egyre több öntözővízre van szüksége.

A mostani készleteket meg kell őriznünk

Ha valaki öntözni akar, annak a vízügyi igazgatóság, az állami tulajdonban lévő vizeink vagyonkezelője azt javasolja, öntözzön felszíni vízből. Ha az nincs a közelben, akkor a már szennyezett talajvizet használja. Ha az sem megoldható, akkor pedig a sekély rétegvizet - víztakarékos módszerekkel.

A legjobb védelem az ivóvízpazarlás megszüntetése lenne: az, hogy minél kevesebb tiszta, ivóvíz minőségű rétegvizet használjunk feleslegesen. Kevesebbet mint 150-200 litert, amely naponta, átlagosan, fejenként jellemző. Ennek a tizedét isszuk meg vagy főzünk vele, a többit fürdésre, locsolásra, WC-lehúzásra folyatjuk el.

Székely Edgár minden-esetre derűlátó: Vasban nagyon jó minőségű a víz, ez földtani adottság, és sokáig lesz egészséges ivóvizünk. A kérdés inkább az, hogy több generációban gondolkodva, 50-100 év múlva is így lesz-e. Ehhez a felszínről a csapadékkal a mélybe szivárgó talajvízszennyezést, a folyamat utánpótlását kell megállítani vagy legalább lassítani.