A nagyvárostól Kis-Czellig

- Miért az írói álnév?

Kupi Miklósnak hívnak, de édesanyám lánykori nevén publikálok, nincs e mögött semmi mélyebb titok, szeretném különválasztani az írót az egyébként hétköznapi életet élő embertől. Először úgy gondoltam, hogy ez megfelelő módszer lesz ahhoz, hogy a könyveim megjelenése kapcsán szemérmesen háttérben maradjak, de ez nyilván nem sikerülhetett egy kisvárosban, ma már szinte mindenki tudja ezt a kettősséget, de a továbbiakban is megmaradok íróként Harangozónak.

- Miben más ez a könyv, mint az előzőek?

Ez a mostani könyv egy szerelemprojekt. Kamaszkorom óta készülök a megírására. 1975 óta élek Celldömölkön, az csak egy véletlen baleset volt, hogy születési helyem Sárvár lett, minden Celldömölkhöz köt. Ez a mostani munka a hatodik kötet, és az első prózai művem. Kamaszkori élmény vezetett el idáig. Egy régi nyári séta nyitotta fel a szememet, amikor rácsodálkoztam a régebbi épületekre, kapuszínekre, ráéreztem a régi város hangulatára, és rájöttem, hogy Celldömölk nem csak a két 11 emeletes és a kilencesnek becézett magas ház, hanem ennél jóval több.

- Mi történt ezután?

Szinte berontottam a könyvtárba, kikölcsönöztem minden fellelhető könyvet, kikértem a mikrofilmeket, és belevetettem magam a város történelmébe. Mégsem egyik pillanatról a másikra született meg a könyv, mert pár dolog közbejött az életemben. Az elmúlt évtizedekben mintegy húsz évet töltöttem New Yorkban, illetve Amerikában; eredetileg meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi ideig fog tartani amerikai látogatásom, de amikor hazafelé jöttem, mindig új és új szemmel csodálkoztam rá a városra, vettem észre újabb és újabb értékeit.

- Ez a New York-mánia amolyan vándordiák-történet?

Több annál, kezdetben az ismerkedés, barátságok, a nyelv gyakorlása, végül is angol szakos tanár vagyok, sokat használtak ezek az utak szakmai, emberi fejlődésemben, de a szívem mindig hazahozott - igaz, a közeli napokban ismét egy hónapos amerikai út előtt állok.

- Mi ez a könyv voltaképpen? Helytörténet, történetfüzér, források olvasmányos feldolgozása?

Lakóhelyem igazi felfedezése. A Ság hegy, Kemenesalja, a város csendes utcácskái mind-mind erős ellentétei a világváros New York valóságának. Ugyanakkor a metropolisz mégis segített nekem, nagyon sok múzeumba jártam, más szemmel tekintettem eztán a celli templom kincseire. A kettő egymással párhuzamosan fut. New York maradt a második helyen az életemben, és Celldömölk a győztes a két város párhuzamos történetében. Pedagógusként nagyon kevés az időm. A könyvben húsz történet szerepel, így utólag is látszik, hogy mikor volt több vagy kevesebb időm. Vannak benne komoly, romantikus, néha burleszkbe hajló történetek.

- Miért Mária tenyerén a cím?

Koptik Odó, a városalapító érkezése óta Mária szeretete áthatja a város szellemiségét. Jelen van hangsúlyozottan az ünnepeinkben, de a hétköznapokban is. Mária mindig segített rajtunk, cellieken. Erőt adott a nagy építkezésekhez, és létrejöhetett a Kegytemplom és a Klastrom, segített a nagy tűzvészt kö-vetően talpra állnunk, zarándokok ezreit-tízezreit hívta a városba, és így kialakult a búcsújáróhely, amelyhez szállók, vendéglők, kereskedők is kellettek. Amikor már minden veszni látszott, akkor megérkezett a vasút, amely igazán fontos csomóponttá tette a várost. Most, amikor ismét váltani kell, akkor is irányt mutat - hiszen az idegenforgalmon belül egyre jelentősebb részt képvisel az egyházi turizmus.

- Kinek ajánlja a könyvet?

Annak is, aki ismeri, és annak is, aki nem ismeri a várost.