Egy este Törőcsik Marival, avagy az emberi erő himnusza a WSSz-ben

Bár a bizonytalan időjárás miatt a WSSz kertmozija az első alkalommal beköltözik a Krúdy Klubba, azért a teraszon gyülekezik az esti közönség. Röpködünk Törőcsik Mari – mint valami fényforrás – körül, aki súlyos betegségéből fölépülvén teljes, szabad ragyogásban vonzza magához a vendégeket. Mindenkihez van jó szava. Hozzá az a jól ismert, jellegzetes – egyszerre kislányos és ősöregen bölcs – hanglejtés: „Mindjárt 80 éves leszek."

HÉT PERC. Amikor letelik a kezdéskor elnézhető akadémiai tíz perc (negyedóra), illetve a színházi hét perc – ahogy a művésznő évődve kijavítja Szilárdi Béla festőművészt (különben régi ismerősök), a klubban folytatódik az este: „Nem tudtam ellenállni az én drága volt igazgatómnak, azért vagyok itt." Jordán Tamás hatalmas virágcsokrot nyújt át: „Nem tudom elégszer elmondani, mennyire boldog vagyok, hogy maga itt van; olyan, mintha kitüntetést kaptam volna." A virágcsokor a jelképes átadás után – „ezzel a kezemmel nem tudom megfogni, csak a másikkal" – természetesen vázába kerül. Törőcsik Mari nevetve megjegyzi, hogy „piszkosul beöltözött", kertmozizásra készült.

PÁLMÁK. Jordán Tamásnak régi terve valósul meg a kertmozival: fontosnak tartja, hogy a közönség olyan filmeket láthasson itt, amelyek föltétlenül értéket képviselnek. Így esett a választása elsőként a Déryné, hol van? című filmre, amelyet Maár Gyula, Törőcsik Mari férje rendezett: „Ő december 20-án meghalt."

És következnek az elégszer soha meg nem hallgatható, nagy történetek. Úgy vagyunk, mint József Attila versének hőse, mondanánk, hogy maradj még, mesélj. Mindenekelőtt az 1976-os Cannes-i győzelemről: a legjobb női alakításnak járó Arany Pálmát Törőcsik Mari kapta abban az évben a Dérynéért, a legjobb férfi színész pálmáját Robert de Niro vitte el. „Tennessee Williams, a zsűri elnöke – vajon él-e még? – azt nyilatkozta a Le Monde-nak, hogy meg kell kérdőjeleznie a munkásságát, mert ő soha nem bízott az emberi erőben. most pedig látott egy filmet, amely az emberi erő himnusza."

BÚVÓPATAK. Ez az, megvan: az emberi erő himnusza zeng finoman és diadalmasan ott, ahol Törőcsik Mari megjelenik. És búvópatakként az egészen talán soha el nem múló (sikerek ide vagy oda), csillámló iróniában föloldódó fájdalom: hogy ami Robert de Nirónak világra szóló diadalmenet volt, az Törőcsik Marinak csak egy kishír a magyarországi sajtóban. A repülőtéren nem várta ünneplő tömeg, csak Maár Gyula, az akkor még kicsi lányuk, Teréz – és Garas Dezső, egy csokor virággal. A repülőgépen lelkendező magyar-angol úr – „Mari Törőcsik? Törőcsik Mari mellett ülök?!" – nem kerülhetett rá semmiféle ünneplő fotóra, hogy aztán majd Londonban büszkélkedhessen vele, hogy lám, kinek a társaságában utazott Budapestre. Mindehhez a lakonikus megjegyzés: „Így tűnt el a film." És rögtön a derű: „Azért örülök nagyon, hogy most levetítik."

BARÁTSÁG. Törőcsik Mari elköszön – „Ugye tudják, hogy úgy beszéltem most, mint a barátaim körében?" –, Jordán Tamás visszaviszi Velembe (hosszú ideje itt van Maár Gyuláék második otthona, ide kötődik Törőcsik Mari és Pilinszky János barátsága is). A Krúdy Klubban pedig fölhangzik az a fájdalmasan boldog keringődallam, amely aztán végighullámzik a Déryné-filmen.

TÜKRÖK. És azt vesszük észre, hogy nagyon figyelünk, de egyáltalán nem illedelmes tisztelettel. A tükörrendszer behúz, a szépséges képek telítettek (operatőr Koltai Lajos), a zene magával ragad (Cseh Tamás), a lassúságnak lélegzet-elállító feszültsége van, a színészi játék Törőcsik Marival a középpontban lenyűgöző (Kállai Ferenc, Sulyok Mária, Major Tamás stb.), a fantasztikusan megmunkált szövegek élettel teliek (Déryné naplója, Pilinszky János). Egyáltalán: a Déryné, úgy, ahogy van, az összes dilemmájával aktuális és eleven. Élet és művészet, divat és minőség, tehetség és dilettantizmus, fiatalság és öregség, megtartás és elengedés – minden szólam fölhangzik ebben a fájdalmas és diadalmas keringőben.

DERŰ. Aztán pont olyan megokolhatatlanul jókedvűen tűnünk el a szombathelyi estében, ahogy a film végén Déryné eltűnik a ködben.
Déryné, hol van? Rögtön visszatér, hogy mosolyogva meghajoljon.