Itt fejezte be az életét egy pisztolylövéssel - Márai Sándor nyomában jártunk a kaliforniai San Diegóban

Amikor néhány éve Kaliforniában jártam, próbáltam felkutatni, hogy mi emlékeztet az egyik legkülönösebb életutat bejárt, művészetéért, emberi tartásáért sokunk által csodált magyar íróra San Diegóban. Márai Sándor 1980-ban feleségével, Lolával ebbe a hatalmas kikötővárosba költözött vissza az Amerikai Egyesült Államokba, s kilenc év után, 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel itt tett pontot életére. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

A házaspár fogadott fiúkkal 1952-67 között már élt az USA-ban, New Yorkban. Márai akkor lett amerikai állampolgár. Miért esett másodszor San Diegóra, életük utolsó szakaszában a választásuk? A választ maga Márai így írta meg: "... az elmúlt harminc esztendő helyváltoztatásai során soha, sehol nem éreztük magunkat ilyen otthonosan. A város szépsége és eleganciája (nem mondén, hanem táji, emberi értelemben) elegáns, a mexikói áthangzás, a Pacific légjárata, az udvariasság, figyelmesség, amellyel ott lépten-nyomon találkozik a vándor, mindez jólesett az európai tapasztalatok után".

Hat hónapon át szállodában laktak, aztán találtak egy kényelmes lakást, azt bérelték életük végéig. „Előnye, hogy az itteni szépséges Balboa park közvetlen szomszédságában van, ez a szubtropikus növényzet az óceán partján rendkívüli” - írta Márai.

A szépséges Balboa park szomszédságában élt Márai Sándor (Fotó: Némethy Mária)

A hatalmas park ma is csodálatos. Fantasztikus épületek, egyetlen gaz nélküli óriási füves felület, nagy pálmaház, mindenütt pazar virágágyások, sok (pálma)fa, fő utcáján rengeteg látnivaló - lehetetlen mind felsorolni. S miközben sétál a parkban az ember, a feje felett gyakran lebegnek el a már leszállni készülő, hatalmas repülőgépek.

Az idén százéves Balboa Park egy részében 33 nemzetiség kis házai sorakoznak egymás után egy kanyargós utcácskában. Minden házon a nemzetiség saját zászlaja lobog. Vasárnaponta más nemzet fiai szórakoztatják az ide kirándulókat. Mi a skótok napján érkeztünk, dudáik hangja már messziről hallatszott, aztán kockás szoknyás zenekaruk fel is vonult a házak között.

A San Diegó-i Magyar Ház az egyik legszebb a parkban. Itt gyűlnek össze minden vasárnap délután a városban és környékén élő magyarok, itt isznak, esznek magyar italokat, ételeket, s beszélgetnek. A Magyar Ház a magyar kultúrát, történelmet és hagyományokat mutatja be az ide látogatóknak, számos kulturális programot szervez tagjainak.

Emlékeket láthatunk benne híres magyarokról is. Márai Sándornak egy sarok van kialakítva fotókkal, emlékművel, emléktáblával, rövid ismertető is olvasható az életéről. Beszéltem idősebb magyarokkal, érdeklődtem aziránt, milyennek látták Márait. A válasz az volt: időnként ellátogatott ugyan a Magyar Házhoz, de nem vegyült, nem barátkozott. Leült egy padra a ház közelében még hallótávolságon belül. Magyar szóra lehetett kiéhezve, de úgy tűnt, a magyarok társaságára nem. Azt tudjuk az írásaiból is, hogy világ életében óvatos volt, a társasági érintkezésekben távolságot tartott, Olaszországban is inkább az egyszerű nép fiaival beszélgetett szívesen. Ne feledjük: amikor San Diegóban élt, még hidegháborús évek jártak. Érthetően nem vegyült: nem lehetett tudni, ki lapul az álarc mögött.

A Magyarok Házában külön sarkot rendeztek be Márai Sándor emlékére, sokan látogatják a helyet (Fotó: Némethy Mária)

Így aztán csak az utcát tudták megmutatni a Balboa park túloldalán, ahol Márai lakott. A házat nem. Azért sem, mert a tulajdonos nem engedett emléktáblát kirakatni rá. Nem akarta hírül adni, hogy abban a lakásban öngyilkos lett egy magyar író, aki 41 évi emigráció után itt végezte be életét.

A Magyar Házban, az emléktábláján az olvasható:„Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem...”

Április 11-én ez a sors, ez az élet, a Márai életmű is figyelmet érdemelne.