Kern Andrásnak kívánjunk hóesést

Az első előadás délután három órakor kezdődik, fél kettő után érkezik a stáb Budapestről, a vendégek első útja a színpadra vezet. Kellemes lakásbelső, a fikció szerint New Yorkban, ahonnan a középkorú özvegy – játssza Hernádi Judit – épp költözni készül, hogy végképp fölszámolja eddigi életét. (Legalább nem kell sok kellék, dolgozik a két, Stan és Pan-szerű költöztető, már csak egy doboz, néhány könyv, és kész.) De közbelép a régi barát, özvegy ő is: játssza Kern András. Az egyik katolikus, a másik szkeptikus zsidó – ó, a boldog New York. Az egyik kicsit szentimentális, a másik kicsit karcos. És mindkettő magányos. Másfél óra múltán – hitted volna – borítékolva a happy end Richard Baer vígjátékában. 

De a kezdésig még majdnem egy óra hátra van, Kern András és Hernádi Judit üdvözlésére megjelenik a Krúdy Klubban – a házigazda szerepében – Jordán Tamás is. Mindketten túl vannak már a nevezetes Miller-dráma Az ügynök halála főszerepén, és amikor a büféasztalnál Kern András rágyújt egy elektromos cigarettára, két jelenkori Hammerschimdt úr hányja-veti meg a világ folyását: Kern András a budapesti Centrál Színház nemrég bemutatott előadásában játssza az Illatszertár című László Miklós-vígjáték (egyik) főszerepét, Jordán Tamás pedig a szombathelyi WSSz nagyszínpadán – pontosabban az illatszertár pultján üldögélve – kesergi el estéről estére rezignált csodálkodással Hammerschmidt szerepében, hogy megcsalta a felesége. Nem hitte volna – alig tudja elhinni. (Hát még, hogy pont Kádárral.)

Hitted volna? Hernádi Judit és Kern András újra egy színpadon (Fotó: port.hu)

Kern András azt mondja, tényleg nagy öröm, hogy huszonhét év után ismét együtt játszhat Hernádi Judittal. Anno szintén egy könnyed és bölcs vígjátékban találkoztak, csak aztán Hernádi Judit anyai örömök elé nézett: megszületett a lánya. Igen, Kern András ötlete volt, hogy az Orlai Produkciós Iroda Hitted volna?-előadásának a régi kolléga és barát, Verebes István legyen a rendezője. Azt nem szereti hallani, hogy játsszon bármit, ő így is, úgy is a Kern. Színész, aki ha kell, egész estét betöltően kellékest, vagy megszokott életét egy pillanat alatt fölforgató férjet – vagy kitartóan udvarló New York-i szőnyegkereskedőt alakít. Igen, kicsit óvja, takargatja a külvilág elől a civil személyiségét. Folyamatosan színpadon van – 1970 óta a Vígszínház tagja –, számtalan díját, szerepét fölsorolni is lehetlen volna. Ha azt mondjuk, hogy énekes, akkor se tévedünk. (Ez van.) Néha elfog egy-egy levelet. Vagy filmet forgat. Most éppen ez utóbbi foglalkoztatja: egy Vámos Miklós-novellából készült a forgatókönyv: ő a főszereplő és ő a rendező is.

Nincs ellentmondás: tulajdonképpen ez a legelőnyösebb, legkényelmesebb konstelláció. Elvégre ki tudhatná jobban, hogy milyennek szeretné viszontlátni a filmvásznon Kern Andrást, a színészt, mint Kern András, a rendező. A forgatáshoz azonban téli városkép kell. Azt mondja, kívánjunk neki mielőbbi hóesést. Még néhány perc, és jön Christine és Herman, mindkettő megkapja a tapsos belépőt. Dehogy Christine és Herman: Hernádi Juditot és Kern Andrást fogadja kitörő örömmel a közönség. Két ízig-vérig, velejéig színészt.