Négy évig építette a szombathelyi pár csodavilágát

Ekkor találtak rá későbbi otthonukra Szombathely egy csendes utcájában. Sokat rágódtak, míg végül úgy döntöttek, felújítják a régi ingatlant. Idős házat nem szeretnek venni az emberek - mondja Eszter -, sok időt és energiát vesz el, jóval többet, mint ha egy új ház építésébe kezdtek volna bele.

Négy éve innen indultak... Fotó: Nagy Eszter

A férjem tervező és építész is egyben, így ő már az elején, a ház félig lerombolt, szétvert struktúrájába is belelátta a jövőt. Nekem ez nem ment ilyen könnyen, én nehezebben tudtam megbarátkozni a kiütött falakkal, a 35 centiméter mélyen felbontott padlóval. Aztán szépen lassan minden jött magától. Eszter azt még hozzátette, hogy szerencsésebb helyzetben voltak, mint a többség, hiszen a férje szakmájából adódóan otthonosan mozog az építőiparban. Tudja, kinek lehet szólni a különböző esetekben. Egy építésznek talán nem is létezik nagyobb kihívás, mint hogy a saját otthonát megtervezze, az már csak hab a tortán, hogy a kivitelezésben is oroszlánrészt vállalt.

...ez lett belőle. A terasz a házaspár kedvenc helye lett Fotó: Unger Tamás

A házaspár esetében az építkezés nemcsak egy közösen megálmodott terv volt, hanem olyan folyamat, amelyben végig jelen voltak. Nemcsak képletesen, hanem a valóságban is közös alapokat raktak. Esztiék nem beköltöztek egy kész házba, idegen falak közé. Ezeket a falakat ők húzták fel, minden tégláról tudják, honnan és hogyan került a helyére. Talán nem is kell jobb gyakorlóterep egy fiatal házaspárnak, mint egy ilyen közös projekt. Itt mindent meg kellett beszélni, hiszen két különböző emberről, két különböző ízlésvilágról volt szó. Össze kellett hangolni. És hát az egyik legelső szó, ami eszünkbe jut erről a házról, az az összhang. Itt minden mindennel harmonizál, egybejátszik. Átjárnak egymásba a textúrák, semmi széttartás nincs ebben a térben. Ettől otthonos. Minden összesimul, egymás felé tart, akárcsak egy jó kapcsolatban. A ház homlokzatán lévő téglák nem egyszerűen a ház alkotóelemei, hanem díszítő funkcióval bírnak. A régi épületből kibontott téglákat újra felhasználták, a terasznál, a kemencénél és a ház belső részében, a konyhapultnál is. Eszti kiemelte, hogy minden döntésüket közösen hozták meg, például azon különösen sokat gondolkoztak, milyen színekből, elemekből álljon a konyha. A két különböző szín összjátéka a szekrényen a két világ, a két ember összetalálkozását is jelképezi.

A konyhapultot a régi ház bontott tégláiból rakták össze Fotó: Unger Tamás

Tulajdonképpen az látszik ezen a házon, hogy törődnek vele, hogy az élettér nem csupán kiszolgálja a használóit. A legkisebb részletig ki van találva minden, érezni a gondoskodást és a kifinomult ízlést. Eszter varrta a párnákat az ülőgarnitúrákra, képeket készített a falra hullámpapír köröcskékkel, hogy harmonizáljanak a nappaliban lévő függöny motívumaival. Parafa dugókat hasznosított újra, hol madáretetőnek, hol ékszertartónak használta őket. De mindig van új ötlet, új dizájnelem, ami még hangulatosabbá teszi a tereket.

Rendszeresen használják a saját építésű kemencét és grillsütőt Fotó: Unger Tamás

A házaspár kedvenc helye a terasz és a vele szemben lévő sütősarok: kemencével, grillel és bográccsal. Ez a régi pajtából kialakított létesítmény még különlegesebb, még otthonosabb jelleget ad ennek a családi háznak. Amióta elkészült, nem múlik el hét, hogy ne használnák. Ezt is ők hozták létre. Marcell nagyon sokat beszélgetett az építési metódusról más szakemberekkel, talán ez volt az építész számára a legnagyobb feladat. Aztán szép lassan, tégláról téglára megismerte a kemence szerkezetét, megtanulta, mekkora kémény kell a füst elvezetéséhez, milyen anyagok kellenek a helyes hőkezeléshez. A konyha és a kemence között Eszter fűszerkertet alakított ki, saját maga szárítja a növényeket, amelyekkel a konyhában dolgozik. Jó látni, hogy mindent, amit adtak a háznak, a ház most visszaadja nekik. A terasz betonalapjában pedig ott a két név: Marci és Eszter. Mutatja, hogy nem akármilyen alapokra építkeztek.