Nyomozás a száz éve meghalt költő, Békássy Ferenc után

Az előtérben Békássy Ferenc, a háttérben a kései utód és nyomozó: Weiner Sennyei Tibor. Fotó: Szendi Péter

A vasi Aranyháromszöget Rum, Rábatöttös és Zsennye adja ki. Az idei Cicelle-napok vasárnap Zsennyén ért véget, ahol a holtában végleg hazatért, hosszú feledés után újrafölfedezett Békássy Ferenc lábnyomát őrzi a kert és a kastély. Ahol a fények játékában, a míves ablakok vonalvezetésében, a titkos zugokig elérő falépcsőkben, a vaskos falakban éppen úgy áramlik és hullámzik a múlt („lágy és amorf"), ahogyan azt Virginia Woolf, a Cambrigde-ben történészként végzett Békássy Ferenc kortársa és barátja, angol nyelvű verseinek kiadója mindig is érzékelte. A kastély hangulata persze azokat a tejszínes-epres ötórai teákat is megidézi, amelyek ellen Virginia és köre annak idején lázadt, áthágva szabályt és illemet, vállalva a társadalmilag nem tolerált vonzásokat és választásokat az irodalomban és a mindennapokban egyaránt. (Sokakhoz eljutó filmélménynek hozzá ott van az Órák.) Ezekről a vonzásokról és választásokról is szó esett a zsennyei Békássy-konferencián, amely a költő életét és életművét egyaránt vizsgálat tárgyává tette: a kettő egymásra mutat, a kortörténeti jelentőségről nem beszélve. Markó Péter a Cicelle-társaság egyesületi elnöki pozíciójában köszöntötte a vendégeket, aztán Varga Bence gitározott: „Meghasad a fény." A konferencia alaphangját Fábián László író „Virginia Woolf-szövege" adta meg: a szerző Woolf szellemében és minden bizonnyal áldásától kísérve megírta a Saját szoba című Woolf-mű prológusát, mintegy belehelyezkedve az írónő folyton áramló, hullámzó, tükörcserepekben szétszóródó (írói) személyiségébe, amely Shakespeare-től az időutazó Orlandón át egészen egy spánielig képes befogni a világot. Weiner Sennyei Tibor költő, író „Megtalálni Békássy Ferencet" címmel arról a krimibe illő, nagy szellemi izgalmakat kínáló nyomozásról számolt be, amely bölcsészként és alkotóként elvezette, mondhatni hazavezette őt „Békássy Ferihez". A nyomozás eredményei ezidáig két kötetben váltak kézzelfoghatóvá. Weiner Sennyei Tibor hangsúlyozta: jó, ha Békássy Ferencet – a költőt, a történészt, az esszéistát – a művei alapján ítéljük meg, az életút és az életmű átpolitizálása sehova nem vezet: „Ne azért olvassuk, mert hősi halált halt, hanem azért, amit írt." Békássy tágas irodalmi szemlélete is követendő példa lehet az élet minden területét érintő, átpolitizált mai szétszaggatottságban. Békássy nem akart például választani a két nyugatos óriás között (kortársként pontosan fölmérte jelentőségüket!), kötőszava az és, nem pedig a vagy: számára „Babits a szép, Ady a jó". Weiner Sennyei Tibort külön örömmel tölti el, hogy tapasztalatai szerint Békássy Ferenc újrafelfedezése, a két Békássy-kötet egyöntetű érdeklődést váltott ki a sajtóban, irányultságra való tekintet nélkül, A zsennyei Békássy-konferencián előadást tartott mások mellett Sipos Lajos, Fűzfa Balázs, Markó Péter, Polgár Csaba, Szilárdi Béla; Pusztay János Babits-műsorával érkezett: „...csak posta voltál". A nyomozás folytatódik.