Színházi advent - Csupa játék, nem csak gyerekeknek

A WSSZ bejáratánál gesztenyeillat fogadta a látogatót, az elején kinn telepedtek le a színházzal régóta jó kapcsolatban lévő Fekete István Állatvédő Egyesület aktivistái is, akik természetesen kutyákkal érkeztek. A gesztenyésbódé végig kinn maradt, de az állatvédők egy idő után behúzódtak az aulába, a kézművesek és a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat közelébe. A legtöbb felnőtt gyerekekkel érkezett, de nyugodtan mondhatjuk, hogy itt mindenki gyerekké lett újra egy kicsit. A színház összes játszóhelyére érdemes volt benézni, sőt szerveztek színházbejárást is. A WSSZ adventi délutánjában mindig az a legjobb, hogy fényesen bizonyítja: a város szereti a színházát. A Weöres Sándor Színház aulájában kézművesek, képzőművészek kínálják portékáikat, úgyhogy mindjárt az első körben begyűjthetjük a készletből még hiányzó angyalkákat és más fontos karácsonyi kellékeket. A bejárat közelében Balogh János, a WSSZ színésze, ezúttal a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat képviseletében fogadja azokat, akik szívesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a Dr. Bohóc-csapat minél többször célba érhessen.

Az emeleti Márkus Emília Teremben a mai felnőttek (szülők, sőt lassan nagyszülők) gyerekkorát meghatározó diavetítő lép működésbe, természetesen színészek közreműködésével. Piroska és a farkas hátborzongató történetét Fekete Linda meséli nagy átéléssel, miközben mögöttünk odabújik a nagypapájához egy kétéves. Aztán Linda átadja a helyét Horváth Ákosnak, mert neki a nagyszínpadon lesz dolga: a szép, nagy Mágnás Miska szép, nagy díszletében kezdődik az átváltozóshow, fodrászi, sminkmesteri és öltöztetői beavatkozással. A közönség soraiból előlépő vállalkozó kedvű házaspár hosszabb, részben nyílt színi előkészületek után végül néhány percre nemet-ruhát cserél, közben Fekete Linda és kolléganője, Bálint Éva tartja szóval a közönséget. Régi történetek éles helyzetekről. A színpadon minden váratlanság – fölhasad a jelmez, vérezni kezd a kéz – többletjelentést kap, hiszen itt egyrészt mindennek „hírértéke" van, másrészt igenis „a ruha teszi az embert". Úgyhogy következik a jelmez-kvíz: Ki viselte ezt a krokodilbőr zakót és mikor? Hát persze: Jámbor Nándor, a Vitéz Mihály-előadásban. Hát ezt a mesés hordókosztümöt? Igen: Szabó Tibor, amikor Sancho Panzát játszotta a búsképű lovag történetében.

A stúdiószínpadon mindjárt megzenésített versek hangzanak föl Kelemen Zoltán és Varga Richárd előadásában, Szabó Tiborék már túráztatják a Meseautót, amely ismét a Krúdy Klubból indul útnak. Ismerősökkel futunk össze. A WSSZ bőven estébe hajló adventi délutánjában tényleg az a legszebb, hogy bizonyítja: a város szereti a színházát.