Honens, a kamionépítő zseni

Stefan Honens úgy néz ki, mintha a négy muskétásból lépett volna elő, és a németekre egyáltalán nem jellemzőhumora van. Ha kell, ha nem, szemrebbenés nélkül bepattan a versenyülésbe és vezeti a depóban az általa faragott versenygépet. Segít vele ki-beállni, ugyanakkor még feszült helyzetekben is higgadt marad és viccel tovább a szerelőkkel, és azokkal akik éppen a csapathoz verődnek. Az elmúlt 20 év alatt megért már ő mindent, volt fent és lent is, azonban most új fejezet kezdődik számára Kiss Norberttel és a Mercedesszel.

- A gyerekek általában autóversenyzők akarnak lenni, nem pedig konstruktőrök...

- Pedig mindig is javítani, építeni akartam. Már legóból is mindig kamionokat építettem kisgyerekként, hiszen ezek vettek körbe már akkor is, aztán a középiskolában is autószerelőnek tanultam eleinte. Később kamionszerelő lettem, először részt vettem az alap-, majd a mesterképzésen, az érettségi után pedig továbbképeztem magam. Utána sok évig mentem a Nürburgringre, és néztem a kamionversenyeket, és mindig lenyűgözött a technika. Elértem abba a korba, hogy világot akartam látni, és azt gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha írok egy sima önéletrajzot. Kimentem a ringre, szétosztogattam a csapatoknak, és végül két csapatnál is ez kedvező fogadtatásra talált. Gerd Körber csapatát választottam, a Bickel-Tuning-ot. Így kezdődött minden, 1996-ban.

Stefan Honens (balra) szerint Kiss Norbinak egészen egyedi a vezetési stílusa: szereti, ha nem annyira feszes a kocsi hátulja; úgy driftel gyakorlatilag a kanyarokban, mintha gokarttal menne Fotó: Tajthi Andrea

- A Bickel-Tuning után már a Mercedesnél kötött ki...

- Igen, az első két évet Gerdnél töltöttem, de aztán a Bickel-Tuning tovább állt. Felkérést kaptak a DAF-tól, hogy építsen DAF gyári kamionokat. Mario Kress és én voltam ennek a felelőse, és talán itt tanultunk a legtöbbet. A DAF 1999 végén kiszállt, és akkor találtam először a padlón magam. Nem tudtam, hogyan tovább. Ekkor bukkant fel Peter Müller Svájcból, a Hasseröder Team-mel. Így újra MAN-nel kellett foglalkoznom, és újra Gerd Körber alá dolgozhattam. Petert meggyőztük arról, hogy a műhely legyen ismét ott ahol Gerdnél volt, magyarán a környezet teljesen a régi lett újra. Elég nehéz évünk volt, és eldöntöttem, hogy váltok, mert egy elég jó ajánlatot kaptam a Mercedestől. Akkoriban Georg Mekle volt az M-Racingnél az illetékes és Markus Oestreich volt a versenyző. Ez egy Super Race Truck volt gyári támogatással.

- Hogyan kell elképzelni egy versenykamion építését, mennyiben más, mint egy normál versenyautó?

- Abszolút a nulláról kell kezdeni. Mindig azt mondom, hogy rendelni kell sok táblányi vaslapot meg egy zsák csavart, innen indul a kamionépítés. És ez nagyjából igaz is. A szabályoknak megfelelő két alvázsín kell, ami előírás a versenyszabályzatban, és csak a gyártók által készítettet lehet használni. Kell továbbá egy üres, azaz nyers fülke. Ezután el lehet kezdeni építeni a merevítéseket, tengelyeket, fürtöket . És lassan összeáll egy versenykamion.

- Papíron tervezel még, vagy már 3D-s programmal?

- Tervezőprogrammal biztos nem. Nekem ezek a programok már túlbonyolítottak, ha valaki nem dolgozik ilyennel minden nap, akkor túl sokáig tart az egész folyamat. Annak is már jó ideje, hogy rajzolgattam, és amíg azzal megvagyok, annyi idő alatt már meg is lehet akár csinálni. A 3D-s program akkor lehet hasznos, ha sorozatban kell valamit legyártani, megnyomod a gombot, és már kész is a terv, de egy ilyen munkához elég bőven a kétdimenziós rajz is. Ha az ember évek óta dolgozik bizonyos beszállítókkal, akkor már tényleg elég csak egy kitépett négyzetrácsos papírlap...

- Ezután jött a munka Jochen Hahnnál?

- 8 évet voltam nála, igen. 6.5 évig voltam előtte David Atkins alkalmazásában, amely szintén sikeres együttműködés volt. Technikai főnökként azt kell hogy mondjam, hogy ezek voltak a legjobb évek, és azt érzem, hogy a Tankpool24-nél is ebben lesz majd részem. 2008-ban kezdtem el Jochen Hahnnak dolgozni. Jochen is előtte már épített kamionokat és én is. Összejött kettőnk tudása, két évvel később pedig már sikeresek voltunk. Együtt összesen 6 versenykamiont fejlesztettünk, amelyek még mindig általában elöl kolbászolnak. Norbi is büszkén megénekelhetné azt, hogy milyen jók is ezek! Az utolsó két évben viszont már valami újra vágytam, kicsit rutinból ment minden. Vissza akartam kapni az egészséges versenyszellememet.

Azt gondolom, hogy jó úton járunk, és kezdenek összeállni a dolgok. A versenykamionok már majdnem készen is vannak, remélem, hogy már Misanoban bevethetőek lesznek, és egyből olyan megbízható is lesz, mint most ez a régebbi lett.

- Hogy működik a kapcsolatotok Norbival? Tud neked újat mondani?

- Egészen más a vezetési stílusa, szereti, ha nem annyira feszes a kocsi hátulja, úgy driftel gyakorlatilag, mintha gokarttal menne. Kanyarba be és kimenet is ez tavaly pontosan megfigyelhető volt. Hogy mi lehet a reális célunk idén? Először legyenek készen az új versenykamionjaink, és működniük is kell. Egy kétautós felállás ráadásul némi átszervezést is megkíván, sokkal több lesz a dolog, minden tekintetben. Technikai, emberi átállás kell, folyamatokat kell újragondolni. Mindig is ez volt a nagy álmom, hogy egy kétversenyzős csapatot irányítsak, úgy hogy az egyik versenyző sem tulajdonos.

- Magyarországon el lett keresztelve az egyszerűség kedvéért a kamionsport Adrian Neweyjának. Mit szól ehhez?

- Örömmel hallom, és nehéz erre bármit is mondanom. Igen, megpróbálom mindig a tőlem telhető legjobbat nyújtani.