1987-ben így emlékeztek meg a Fürst Sándor Általános Iskola 1962-es alapításáról

- Látja ott azokat a nyárfákat? Hatvankettőben ültettük. Hogy megnőttek! Öröm volt mindig alattuk játszani - emlékezik Nagy István, a szombathelyi Fürst Sándor Általános Iskola egykori igazgatója, aki 21 évig vezette, irányította az intézményt. Most, 25 évvel az iskola megnyitása után, sokan itt vannak az ünnepségen az „alapító" tanári kar tagjai közül, s eljöttek számosan azok is, akiknek az elmúlt negyedszázadban nyolc évig második otthonuk volt az iskola. Ünnep ez, amikor régi tanártársak, egykori diáktársak összeölelkeznek, s bár szaladnak az évek, tisztulnak, homályosodnak az emlékek, a jelenlevők közül mindenkinek lenne mesélnivalója a múltról.

Hagyomány szerint az iskolában évente megrendezik a Fürst-hetet, amikor a tanulás-tanítás helyett az ünneplés, a szórakozás és a játék a legfőbb programja pedagógusnak és diáknak egyaránt. Az idei eseményeket egy kerek évforduló teszi ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé: huszonöt éves az iskola. 1962-ben a rádió és a lapok arról tudósítottak, hogy Szombathelyen átadták a város legkorszerűbb iskoláját. A tizenkét tantermet azonban hamar kinőtte a diáksereg, a délelőtti-délutáni tanításnak nem örült senki. A 15. születésnapját aztán már úgy ünnepelhette az intézmény, hogy egy új épületszárnnyal kibővítették, s 24 tanteremben folytathatták a tanítást. Megjegyzendő, hogy a jubiláló intézmény ma is a város legnépesebb iskolája, hiszen a tanulócsoportok átlagos létszáma 35, s ha a Stromfeld- lakótelep tovább bővül, nem csökken a gyereksereg az elkövetkezendő években sem. Jelenleg 837 iskolás jár a Fürstbe, közülük 374-en napközisek. A délutáni „bentlakást" különösen az alsó tagozatosok igénylik, egyébként minden jelentkezőt fel tudtak venni a napközibe.

Az elmúlt években az iskola egyre nyitottabb lett, diákjai bekapcsolódtak a város művészeti együtteseinek tevékenységébe Fotó: VN-archív

Mi mindennel gyarapodott még az iskola az elmúlt 25 évben?

Amivel az országban még ma is kevés iskola büszkélkedhet, a Fürstben már 1974-ben valóság volt: elkészült az iskola uszodája. Némi túlzással: az uszoda ma is a város közkincse, hiszen több iskola is rendszeresen használja. Újabban már óvodásokat is fogadnak úszásoktatásra, az iskolások közül többen később versenyszerűen folytatják az úszást.

Az oktatás felső tagozaton szaktantermi rendszerben történik, hat éve pedig minden esztendőben angoltagozatos osztályt szerveznek. Erről bővebben Nagy Imre, az iskola igazgatója beszél:

Harmadik osztályban kezdjük tanítani az angol nyelvet, ekkor némileg átszervezzük az évfolyam három osztályát, s a legtehetségesebbek tanulják a nyelvet. Most végez az iskolában az első osztály, amelyik hat éven keresztül foglalkozott az angollal. Egyébként a diákok a hagyományos tanterven kívül, plusz órában tanulják az angol nyelvet. Három éve az elsők között vezettük be iskolánkban a fakultációt, a hetedikesek és nyolcadikosok hétféle lehetőség közül választhatnak. Számítástechnikát, műszaki rajzot, egészségügyi, kereskedelmi, közlekedési és háztartási ismereteket, valamint eszperantót tanulhatnak a diákok.

Hogy is fogalmaztak az évforduló alkalmából megrendezett ünnepi műsorban? Az elmúlt években az iskola egyre nyitottabb lett, diákjai bekapcsolódtak a város művészeti együtteseinek tevékenységébe. Ehhez még hozzátehetjük: az iskola - különösen a szabad-idős tevékenységek szervezésével - egyre jobban felkészíti tanulóit a mindennapi életre. Négy éve itt alakult meg a város iskolái közül az első iskolaszövetkezet, amely a szövetkezeti mozgalom gyakorlatát népszerűsíti. A képzőművészeti, vöröskeresztes, előadói, technikai, természetjáró és lövész szakkör foglalkozásai ugyancsak népszerűek; az énekkar, a leányok röplabdacsapata is öregbíti az iskola hírnevét. Mindent persze nem tudunk felsorolni, az évforduló alkalmából az iskolában rendezett fotó- és dokumentumkiállítás is csak ízelítőt adhat a múltból és a jelenből.

Míg a hetvenes években nagyobb nyitottságra törekedett az iskola tantestülete, ma a nagyobb önállóság megszerzése az egyik legfőbb céljuk. Ezekben a napokban többször is szó volt a szervezeti és gazdasági önállóság kérdéseiről, a feltételekről és a követelményekről. Egyebek között a tantestület a központi rendtartás helyett most alakítja ki az iskola saját működési szabályzatát a helyi sajátosságoknak megfelelően.

Mi lehet a pedagógus legnagyobb öröme? Ha diákja évek múlva is azt mondja, szerettem ebbe az iskolába járni. Mire lehet a legbüszkébb? Ha a középiskolák örömmel veszik, ha náluk jelentkeznek továbbtanulásra végzős diákjai, s a tanulásban éppúgy megállják a helyüket, mint később a munkában, az életben.

Az ünneplés perceiben láthattunk örömtől és büszkeségtől sugárzó pedagógusarcokat a Fürst Sándor Általános Iskolában. Képünk az évforduló alkalmából rendezett eseményen készült.