Múltidéző: Ilyen volt a Leonov Repülőklub

Napjainkban pedig óránként több száz kilométeres sebességgel földrészeket kötnek össze a legkorszerűbb repülőgépek. A repüléstechnika kifejlesztéséhez számos úttörő tudós, feltaláló és pilóta járult hozzá. Még felsorolni is nehéz lenne őket.

A Vas Népe riportere harminc éve ellátogatott az MHSZ Szombathelyi Leonov Repülőklubjába. 1947-ben alakult meg a repülőklub e-lődje, de a nyugati határ közelsége miatt működését néhány évig nem tartották kívánatosnak. A múlt század második felében viszont egyre eredményesebben dolgoztak. A repülősport azonban ennél jóval korábban, 1913-ban kezdődött el Szombathelyen.

Azokban az időkben az emberi vágyak csúcsát, a repülést sok fiatal irigyelte. Repülni csak a kiváltságosoknak lehetett. A felszabadulás után a MADISZ-ban kezdtük a sportrepülők szervezését - emlékezik vissza Bokor Árpád, régi oktató-pilóta. Örültünk annak, hogy már a proli gyerekek is repülhetnek. 1947. szeptember 3-án szállt fel először a Cimbora típusú vitorlázógép Szombathelyen. Nagy ünnep volt ez akkor nekünk.

Készül az új Góbé az Autó-Aeró Vállalat repülőtéri műhelyében Fotó: VN-archív

Mindent beleadtunk, hogy megindulhasson a repülés, és az önzetlen társadalmi munka teremtette meg a második világháború utáni sportrepülést itt Szombathelyen. Összeszedtük a megyében elhagyott repülőgépmotorokat, sárkányokat és elküldtük a fővárosba. Felhasználásukkal indulhatott meg a központi sportrepülés is. Ebben a munkában fáradságot nem ismertünk, a lelkesedés csodákra volt képes. No, és a repülés szeretete. Az elemek leküzdése mindig is az emberi vágyak netovábbja volt. A régi élményektől ma sem tudok szabadulni, a felejthetetlen történetek és a repülés beragyogják életemet."

Így vallott az alapító, a régi oktató a repülőklub 1987-es közgyűlésén, ahol az előző évben végzett munkát értékelte Tóth István, a repülőklub titkára. A félszáznál is több sportrepülőt számláló B kategóriás klub tagjai egy-két kivétellel elméleti vizsgát tettek, és 1986-ban százkét napon tudtak repülni. Az oktatók társadalmi munkában adták át elméleti és gyakorlati tapasztalataikat a klubtagoknak. Különösen a tavaszi iskolai szünet alatti táborozások voltak sikeresek. Bár az időjárás 1986-ban nem mindig kedvezett, a sportrepülők 3855 felszállást hajtottak végre és összesen 828 órát repültek, vitorláztak a légtérben. Ezek a repülési adatok rekordnak számítottak a klub életében. Az a tény, hogy rendkívüli esemény nélkül zárták a kiképzési évet, beszédesen bizonyítja az önként vállalt fegyelem és rend magas színvonalát.

A repülőklub anyagi alapjait a tagsági díjak, továbbá az Autó-Aeró Közlekedéstechnikai Vállalat anyagi támogatása teremtette meg. A repülőklubnak a fiatalok katonai pályára irányításában is jelentős szerepe volt. Ezért a repülőkatonák támogatását gyakran élvezték a klubtagok. Utánpótlásukat elsősorban a középfokú iskolák 14-15 éves tanulóiból toborozták. A szülői beleegyezéssel járó tevékenység nagyon kedvelt volt a fiatalok körében.

A repülés egyetlen technikai sporttal sem hasonlítható össze, mert rendkívül alkalmas a fiatalság fegyelmezett, céltudatos nevelésére. Nemcsak a technikai készségeket fejleszti, hanem az értelmi és fizikai tulajdonságokat is. A repülés egyik ága sem nélkülözheti a meteorológiai, fizikai és mechanikai ismereteket. A szombathelyiek elsősorban vitorlázórepülésben jeleskedtek. Kilenc vitorlázógépükből azonban csak egy volt akkoriban oktatógép, tehát nem volt ideális a gépek összetétele. A kezdőknek legalább öt órát kellett oktatójukkal repülni és az előírt vizsgák letétele után önállóan is nekivághattak a levegő nagy kék országútjának.

Czeiner Gábor oktató-pilótát Hende Sándor segíti a bekötésnél Fotó: VN-archív

A harmincas évek közepétől az egész világon azonos jelvényt viseltek a sportrepülősök. A kör alakú kék mezőben lebegő egy-két-három fehér sirály jelzi, hogy milyen teljesítményt értek el tulajdonosai a vitorlázó-repülőgéppel. Megyénkben hozzávetőlegesen harmincöten viselhették ezt a szép jelvényt. A Leonov Repülőklub minden oktatójának és néhány tagjának is a hajtókáját díszítette. Szihay Györgynek azonban gyémántkoszorú övezte szép jelvényét. Azért kapta, mert céltávolság-repülésben háromszáz, távrepülésben ötszáz kilométert repült vitorlázógépével. Megtetézte ezt azzal is, hogy elérte az 5 ezer méter tiszta magasságot. Kevés ilyen teljesítmény van a világon!

Hafner József az alapítók egyike, az akkori közgyűlésen ezekkel a szavakkal buzdította az ifjú sportrepülőket: "Legyetek büszkék erre a jelvényre, mert sok-sok munka szerény jutalma a kék mezőben lebegő sirály."