"Az igazság nem langyos pocsolyákban van" - Jókai Anna a mosogatásról, az élet megváltoztatásáról

A Kossuth- és Prima Primissima-díjas írónő a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, akinek nevéhez a „spirituális realizmust" kötik a magyar irodalomban, 82 évének bölcsességével beszélt hallgatóságának az élet mélységeiről a regényein keresztül, melyeket sokan szeretnek. Jókai Anna az egyik legnépszerűbb hazai írónő, Ne féljetek! című regénye 25 kiadást megért 1998 óta - lélekgyógyászok is használják a munkájukhoz. Az Éhes élet című 2012-es regénye arra a Hamvas Bélától származó gondolatra épül, hogy a szeretethiány (az életéhség) sokkal több tettünket motiválja, mint hinnénk. Jókai Anna ennek kapcsán egy „égi kaleidoszkópról" mesél, hogy néha összeállnak a dolgok, és egy szép mintát mutatnak, de ez csak egy pillanat, amikor azt mondhatom: boldog vagyok, aztán jön megint a szenvedés...

A hiúságtól nehéz megszabadulni, mondja, de ha teljesen leadjuk, nincs, ami életben tartson. Miért húzná le magáról egy öreg férfi a borostát? És egy nő miért ne húzná fel magára rendesen a harisnyát, akárhány éves is, hiszen nem lehet olyan a bokájánál, mint a harmonika. Hiúnak muszáj lenni, de nem nagyon – mosolyog az írónő –, olyannak azért nem kell lenni, mint egy paradicsommadár...

A spirituális realizmusról szólva elmondja, hogy az okokat és célokat egy magasabb valóságban keresi, és onnan próbálja megkínálni a közönségét az igazságaival. De hogy ebből ki mit ért meg, arra jó példa egy olvasója, aki a Ne féljetek! könyv kapcsán azzal hívta fel: „Drága írónő, ön megváltoztatta az életemet. Amikor a mosogatásról tetszik írni, és Mária kávéval várja a lányát, de piszkos a csésze, az anya nem hiszi el, a lánya rászól: anyu, tedd fel a szemüveged! Amikor a szemüveg sem segít, bele kell tenni az ujjat a csészébe, és ha érdes, akkor piszkos. A lányom is folyton leszúrt engem, mert piszkos az edény, ezért ha a szemüveg sem segít, beleteszem az ujjamat..."

- A nagy spirituális regényből ez az olvasó ezt szűrte le. Most sírjak? Nem. Neki ennyit adhattam. Szerénynek kell lenni.

A mosogatásról volt Jókai Annának még egy története: Kodolányi János Boldog Margit című könyvében a főhős mindig elveszi apácatársai elől a legmocskosabb kondérokat, és ő maga mosogatja el.

- Ha valamilyen piszkos munkát kell elvégeznem, mindig eszembe jut Margit. Ha ő megcsinálta, én is megcsinálom.

Jókai Anna az írástudók felelősségéről is beszélt: csak akkor tud felelősséggel működni az ember, ha tudja, számára mi az igaz. Az írás nem azt jelenti, hogy ügyesen tesszük egymás mellé a szavakat. Amint mondta, fontos, hogy valaki az igazságait ne gyűlölettel közvetítse, és próbálja élni is, amit állít. Az igazság nem langyos pocsolyákban van. A maiak nagy felelőssége: visszatérni az eredeti ranghoz, nem elég másoknak prédikálni, meg is kell valósítani.