Báli illemszabályok - a kézcsóktól a felkérésen át a bécsi keringőig

2017. január 28., 07:00 szerző: Tóth Kata fotós: Unger Tamás
komment
A táncos estélyeken gyakran látunk feltűnően viselkedő, a bemutatkozás szabályaira fittyet hányó vendégeket és a báli táncok alaplépéseit hírből sem ismerő résztvevőket. Változtassunk!
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Az elegáns bálok, szalagavatók időszakában hétvégi és hétfői lapszámainkban mi is gyakran tudósítunk táncos eseményekről. Így aztán időnként látunk a túlzás határait súroló toaletteket és az alkalomhoz képest alulöltözött hölgyeket és urakat is. Ahogy feltűnő és udvariatlan viselkedést is.

Pedig a bálok jelentősége ma is nagy: az emberek találkozásának hagyományos - szervezett és zártkörű - formái jó alkalmat adnak a fehér asztal melletti kötetlen, bizalmas, ráérős beszélgetésekre és a táncra is. Igaz, maguk a hagyományok, az etikett vesztettek a jelentőségükből. Ahogy az ünnepélyességből, a készülődésből és a formaságokból sem túl sok minden maradt. A szombathelyi Rimányi Judit táncpedagógussal ezeket elevenítettük fel. A lehetetlenre nem vállalkozunk: fotókon keresztül nem tudjuk megmutatni a báli táncok alaplépéseit. De ha valaki nem csak modern zenére akarja ropni a bálokon, és tanulna az illemről is, tartson velünk!

A báli táncok alaptartását mutatja be Béry Judit és Varga Gábor, akik gyerekkoruk óta táncolnak, a formációs magyar csapat tagjai voltak - Rimányi Judit tanítványai.

A bál elnevezés maga olasz eredetű, a ballo, ballare szavakból ered, ezek jelentése: tánc. És ha már tánc:

- Az embereknek úgy kellene megtanulniuk táncolni, hogy kreatív módon tudják használni azt a tudást, amit megszereznek. Ha már három-négy alaplépést tudnak, azt már lehet variálni, akkor tudnak szabadon táncolni, változatosan, aszerint, amit kihoz belőlük a zene - vallja Rimányi Judit. És hozzáteszi: ehhez rutin és gyakorlat kell. És persze jó zene. A mai együttesek repertoárjában viszont sajnos nagyon kevés, társastánchoz illő zene szerepel. A lakodalmas számokra, modern zenére például nem lehet elegánsan lejteni. Közben felnőtt egy olyan generáció, amelyiknek lehetősége sem volt megismerkedni a társastáncokkal. A diszkózene az emberek egymástól való elidegenedését erősíti, mondja Judit. Beállunk egy nagy körbe és nem érünk egymáshoz, míg a társastáncban csak a párunkra figyelünk.

Juditot több baráti társaság is felkereste az utóbbi években, eltökélt szándékuk volt, hogy megtanulnak táncolni. Nyolc-tíz alkalom elég volt ahhoz, hogy alapszinten már menjen a „mozgás". Ha lenne lehetőség gyakorolni egy olyan helyszínen, mint mondjuk régen a Savaria szálló télikertje volt, ahol élő zene szólt hétvégén, az igény is megszületne mindenkiben arra, hogy továbbfejlessze a tudását - ez a pedagógus véleménye, aki kifejezetten báli táncként egyedül a bécsi keringőt említi. A régieket, amiket balettmesterek irányítottak diktálva a táncot, sorolva a lépéseket - a körmagyart, a palotást, a mazurkát, a polonézt már nem lehet táncolni.

Ha hosszú, uszályos ruhája van egy hölgynek, akkor a bal oldalon összefoghatja azt Fotó: Unger Tamás

ÁLTALÁNOS ILLEMSZABÁLYOK

Ami a hétköznapi életünkben norma, az a bálokban hatványozottan az. A bál nem buli. Elvárható az elegancia, úgy külsőségekben, mint viselkedésben. Nem illik hangoskodni, feltűnősködni. Éjfél után lazábbak a szabályok, de akkor sem szabad kivetkőznünk magunkból.

ÉRKEZÉS ÉS TÁVOZÁS

Rendszerint e-mailben, levélben vagy személyesen kapunk meghívót az eseményre, ilyenkor feltétlenül és időben jeleznünk kell, részt veszünk-e a mulatságon. A vendégek fogadására, az érkezésre általában fél órát jelölnek ki a szervezők. A bál ilyen szempontból lazább, mint egy üzleti tárgyalás. A nők a kísérőjük jobbján érkeznek, és a jobb oldalukon foglalnak helyet az asztalnál. Sokan a bálokban sem ügyelnek rá, pedig alapvető: a férfi húzza ki a széket a nőnek, és amikor ő már leült, csak akkor foglal helyet ő is. Éjfél előtt, de legalábbis túl korán udvariatlanság távozni, legalább a tombolasorsolást várjuk meg, mielőtt kereket oldunk!

BEMUTATKOZÁS, KÖSZÖNTÉS

A férfi mondja a teljes nevét és a nő nyújtja a kezét, majd bemutatkozik. Ezt kívánja a protokoll, ha egy nőnek bemutatnak egy férfit. Rendszerint mindenki a párjával megy a bálba, de lehetnek olyan asztaltársaságok, ahol egyedülállók múlatják az időt, akik ismerkednének. Ha egy asztaltársaságnál a párok nem ismerik egymást, akkor az asztalhoz érkezésnél a férfi mutatkozik be és mutatja be a feleségét (de ezután, ha bármikor ismeretlennel találkoznak, a feleségének mutatja be az idegen férfit.) A kézcsók már nem dívik, nem a 21. század műfaja.

A versenytáncosok zakóját más szabással gyártják, mint a hagyományos, konfekciós férfizakókat, ezért nem púposodik fel a válltömésük.

TÁNCSZABÁLYOK

A férfinek fel kell kérnie a partnerét, majd a tánc végén visszakísérni a helyére, tánc közben pedig fontos a szemkontaktus a párunkkal. Régen a bálokban tánc közben diskuráltak a párok.

Az első tánc a párunké. Ha a bálon van fővédnök és egy rendező, akkor a rendező felkérheti a díszvendég/fővédnök nő partnerét. Ha mást kér fel a férfi, odalép hozzá, és megkérdezi: Szabad? vagy Felkérhetem? A nő, ha a férjével van, kis fejbólintással az ő engedélyét is kéri. Ez a mai emancipált világban sokszor elmarad. Ha tömegen kell átvergődni, a férfi megy elöl, de kezével tartja a hölgyet. A tánc után (egy, legfeljebb két szám) a nő jelzi, hogy menne már a helyére. A férfi visszakíséri, és megköszöni a táncot. Nem illik ugyanazt a hölgyet sokszor felkérni. Lekérés tánc közben nincs. Ha a nő nem akar táncolni azzal, aki felkérte, akkor a „köszönöm, most nem táncolok" mondattal visszautasíthatja, de Judit véleménye az: egy táncot mindenkivel ki lehet bírni.

AZ ASZTALNÁL

Beszélgetni a szomszédunkkal lehet, és ha nem túl nagy az asztal, akkor keresztben is, de semmiképpen nem kiabálva, emelt hangon.

Az asztalhoz ülve a ruhaszalvétát a tányér bal oldalára tesszük, ezzel jelezve, hogy elfoglaltuk a helyünket. Ha már van étel az asztalon, akkor a szalvétát az ölünkbe helyezzük. Ha táncolni vagy ételért megyünk, a szalvétát a jobb oldalra kell tenni. Ha például felborul a borospohár, a pincérnek szólunk, és megköszönjük, hogy ő takarítja el. Evéskor nem szabad letámasztani a könyököt és keresztezni a lábunkat. Ne feledjük: a mértéktartás az étkezésben is nagyon fontos. Ami pedig a továbbiakat illeti: ha a teremben túl meleg van, a párjától, az asztaltársaságától engedélyt kérhet a férfi, hogy levesse a zakóját.

Tóth Kata

2017. január 28., 07:00 szerző: Tóth Kata fotós: Unger Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...