Czenki Zsuzsanna soha nem vesz fel szakadt farmert

Czenki Zsuzsa 1991-ben kezdett dolgozni, 1992-től vezette a város Kulturális Menedzserirodáját. 1999-től 2007-ig a Művészetek Háza, 2007-től 2011-ig a Színház Thea-Tér igazgatója volt. 2011-től 2013-ig visszatért a városházára, ahol kulturális irodavezetőként tevékenykedett, 2013-ban nevezték ki a Savaria MVH Múzeum általános igazgatóhelyettesévé.

- Frissen végzett egyetemistaként eszembe sem jutott, hogy vezető leszek, de megvalósítható ötletek mindig kellettek, és nekem már akkor is voltak. Merészeket kell álmodni, ugyanakkor ismerni a realitásokat. Nagyon nyitottnak kell lenni mindenre, nem csak a szűken vett szakmára, hanem általában a világra. Mindig kíváncsinak lenni, érdekeset találni abban, ami körülöttünk zajlik, él, ami egy beszélgetés, előadás során elhangzik, egyáltalán, amivel nap mint nap találkozunk. Fontos a csapatépítés: akkor jó egy vezető, ha nem csak elvárásai vannak, hanem adni is tud. Azok a jó játszmák, ahol mindkét fél nyer. A munkám valamit megtalálni és továbbítani a közönségnek éppen erről szól, hogy mindannyian jól járjunk. Egy vezető rendelkezzen olyan minőségi és szakmai értékrenddel, amit meggyőződéssel, hittel képvisel, és azt mondja, ez alá nem megyek. Nem vállalok el olyat, ami nem fér össze ezekkel a szakmai, etikai normákkal. A kitartás és a türelem is fontos vezetői tulajdonság, mert lehet, hogy meg kell várni, amíg másoknál akikkel együtt akarom megvalósítani az adott feladatot is beérik , amit én kitaláltam. Azt is fontosnak tartom, hogy ne kudarcnak éljük meg, ha olyan ötlet született, amire még nincs kereslet. Ha valakinek valami nem sikerül, ne vetítse azt ki egy távoli pontra, ne hárítsa át egy tőle független személyre, eseményre, jelenségre. Meg kell próbálni magunkban rendbe tenni a dolgokat. Végtelen alázat kell ehhez a munkához, hogy a vendég ne vegye észre az izzadtságcseppeket, hogy mennyi fáradság, energia van benne egy rendezvényben, csak érezze jól magát.

Czenki Zsuzsanna kedvenc ékszere Veres Éva ötvösművésztől származik, nagyon szereti a munkáit. Kedvenc parfüm márkája 22 éves, a férjétől kapta, amikor megismerkedtek. Egyik kedvenc képe az irodájában egy Várnai Vali festmény, a másik (a kezében) egy 1930-as, helyi zenészeket lakás-koncerten ábrázoló fotó, amin Bárdos Alice hegedűművész is szerepel (Fotó: Merklin Tímea)

Zsuzsa azt is mondja, hogy sa szervezés a pillanat művészete, nem születik olyan maradandó dolog, mint például egy könyv. Az élmény születik meg, ha megszületik, az alkalmakon. Hogy jeleníti meg vezetői pozícióját, filozófiáját az öltözködésében?

- Reggelenként átgondolom, hogy ki jön hozzám, mi lesz a feladatom, ehhez választok a ruháim közül. Előnyben részesítem a nőies ruhákat. Adódik olyan alkalom, mikor tudom, hogy segítek valamilyen porosabb munkában, például egy kiállítás előkészítésében, akkor nadrágban jövök, de az sem egy szakadt farmer. A vezetői posztot nem státusz szimbólumként kezelem, hanem feladatként, ezért az öltözködésben sem mereven a kosztümöt és a tűsarkút választom mindennap, inkább szeretem, ha a praktikum, az esztétikum és az életkor találkozik. Ma már mindenféle stílusban lehet jó szabású, kényelmes ruhákat kapni. Édesanyám Az 12 éves koromtól maga varrta a ruháimat, korábban pedig apai nagymamám varrta édesanyám tervei alapján. Az egyetemi éveim végétől a család egyik kedves ismerőse aki szalonvarrónőként dolgozott nyugdíjazásáig készítette a kosztümjeimet. Klasszikus fazonok, minőségi szövetből, nem mennek ki a divatból, ma is lehet hordani. Szeretem, ha rám szabják a ruhákat. Édesanyámtól és Mariann nénitől sokat tanultam, tudom, hogy egy milliméternek is jelentősége lehet.

- A legnagyobb segítségemre a szüleim voltak, vannak. Számíthatok rájuk a napi teendőim átvállalásában, a terveim megvalósításában. De kell egy olyan társ is, aki megért, velem tart ezen az úton. A férjem nyitott és fogékony minden művészeti ágra. Anna lányunk 16 éves és textil szakos a Művészeti Szakközépiskolában.