Mi történt a sopronhorpácsi főtéren? - Villámcsődülettel bizonyították, hogy a számítógépen innen is van élet

Egy nyugodtnak tűnő napsütéses kedd délelőtt, amikor az emberek már kezdik elhinni, hogy jön a nyár, intézik ügyes-bajos dolgaikat, bevásárolnak, beszélgetnek, történik valami. Minden irányból gyerekek tűnnek föl, megszólal a zene, melynek sodró ritmusát a műanyag flakonok ütemes dobolása erősíti fel. Indul a tánc, a „beavatottak” körbe állnak, egyre többen és többen gyűlnek köréjük, utánozva a néptáncelemekre épített mozgást.

Gyerekek szaladnak karikákkal, lufikkal; aprócska óvodások kis, színes szalagos májusfákkal integetnek. Begurulnak a térre biciklisek, görkorisok, gördeszkások. Dekáznak a focisták, vidáman mutatják tudományukat. Érkeznek szülők, nagyszülők, ráérő nyugdíjasok, a szomszéd település, Egyházasfalu iskolásai. A boltból is mindenki kilép, most úgy sem vásárol senki. Több mint 250 ember élettel tölti meg a teret.

A következő pillanatban a zene elhalkul, hogy választ kapjunk a miértre is. A Sopronhorpácsi Általános Iskola diákjai arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy van élet a számítógépen innen is, a sok elektromos kütyü nélkül is meg lehet tölteni tartalommal a napokat. A világhálót valamennyien használjuk, de fontos, hogy ezt tudatosan tegyük, okosan válogatva. A virtuális világ nem pótolhatja a közösen átélt élményeket.

A zene ismét erősödik, visszaszámlálás, a kör közepén gúlát alkotó gyerekek körül lufik viszik hírét a világba, itt történt valami. A tömeg lassan oszlik, a tér kiürül. A délelőtt a maga megszokott csendes medrében csordogál tovább. E cikk szerzője sem tudja visszaadni azt, ami itt történt; hiszen pont ez a lényeg! Együtt lenni jó!

Sodicsné Horváth Gyöngyi