Alkotnak? De hol a futball?

Azokról, akiknek keze nyomán alakul ki e sportágról az a kép, amely hétvégeken elénk tárul. Aki kimegy a pályákra, az a helyszínen szembesül a látvánnyal, aki nem, az a televízióból vagy az újságokból értesül. Feltehetően az utóbbiak vannak többen, hiszen a hétközi fordulóban a hat első osztályú bajnoki mérkőzés átlag nézőszáma 1735 (!!!) volt. Méghozzá úgy, hogy a Videoton-Ferencváros találkozót napjainkban is nyugodtan nevezhetjük rangadónak. Nem először teszem fel ezt a kérdést: van ennél lejjebb is?

A közelmúltban Pintér Attila a sportnapilapban azt nyilatkozta: Akik ismernek, azok tudják, mit tettem a magyar labdarúgásért... (Van önbizalma!) Rajta kívül jelenleg is van néhány „alkotó" edző az NB I-ben is, meg persze az alacsonyabb osztályokban is. Meccs előtt elmondják, hogy jól feltérképezték az ellenfelet, kiürítenek, bekerítenek, az üres területek bejátszását, a középpálya birtokba vételét és a szurkolók szórakoztatását emlegetik. Ha vége a meccsnek, akkor büszkék a csapatukra: remek mérkőzést játszottunk, helyzeteink tömegét hagytuk ki, de az ellenfél egyetlen helyzetét értékesítette és ez döntött.

Ha nem értik, kedves olvasók, egyáltalán nem baj, én sem értem teljesen e sorokat, csak próbáltam idézni a sok semmitmondó edzői nyilatkozatból. Ezek persze mostanság nemcsak a magyar trénerekre vonatkoznak, hiszen az élvonalban hat csapatnál már külföldi edző dolgozik. Közülük Thomas Doll, a Fradi edzője szóvá tette, hogy a világon sehol nincs olyan. hogy a válogatott meccs előtt két-három hétre szünetel a bajnokság. (Tapasztalhatjuk, hogy a légiósokat csak napokra engedik el külföldi klubjaik válogatottunk edzéseire.) Biztosan nem ért egyet a hazai helyzettel a többi edző sem, de nem teszi szóvá. Talán félnek – mondja a Fradi vezető edzője. Az viszont tény, a Feröer elleni játékon nem látszott a háromhetes plusz korrepetálás. Talán majd most, a sokkal erősebb Svájc ellen?

Bár a szövetségi kapitány a napokban ismét azt nyilatkozta, hogy mindennek az erőnlét az alapja. Ennek hiányát nemcsak ő maga, hanem a kluboknál fentebb említett hat külföldi edző is láthatja. Pedig köztudott, a jó fizikai állapot megszerzése a legkönnyebb. Igaz, elérni azt csak sok-sok kemény munkával lehet. Nyugodtan felteheti bárki a kérdést, miért nem dolgoznak többet a kezdetektől a magyar focisták? Miért nem ösztönzik őket edzőik nagyobb, megterhelőbb munkára? Talán akkor a bajnokságunk is magasabb szintre kerülhetne. Az azért mégiscsak furcsa, hogy a válogatotthoz behívott játékosoknak ott kell(ene) bepótolni erőnléti hiányosságaikat.

Kedves utánpótlással és felnőttcsapatoknál dolgozó edzőink: Bernd Storck nem harcolni szeretne, hanem dolgozni. Jó lenne, ha Önök nem alkotni, nagyokat mondani, hanem szép csendben csupán dolgozni akarnának. Többet, sokkal többet, mint eddig!

Bodor Ferenc