Az egész egy nagy csoda - a répcelaki karbantartó szerkeszti a legnépszerűbb magyar bokszportált

Két egymástól gyökeresen különböző sportágban is szakértő Gallen Ervin - bár ő túlságosan is szerényen nem tartja magát annak. Nevezzük bárhogyan, az tény, hogy ökölvívásban és tekében hobbiból megszerzett tudását szakmai berkekben is elismerik.

- Nem tudom az okát, miért éppen ezt a két egymástól teljesen különböző sportot szeretem olyan nagyon. Az alkatomhoz a teke jobban passzol, aki engem lát, a bokszot el sem tudja képzelni rólam. Nem is bokszoltam soha. Viszont amatőr szinten, a városi bajnokságban most is tekézem. Nem voltam sosem a legrosszabb, de annyira sem jó, hogy igazolt játékos legyek. Nincsen igazából semmilyen nagy végzettségem. Vasegerszegről költöztünk Répcelakra, itt jártam általánosba, Sárváron szakmunkásképzőbe. Utána dolgoztam téeszben, aztán gyárban, több mint 11 éve pedig az iskolában vagyok karbantartó, gondnok. De - főként a boksz miatt - próbáltam magam egy kicsit továbbképezni számítógépes iskolában és angolt is tanultam. Mert a legjobb infók, legjobb közvetítések az angolszász nyelvterületeken vannak - tért át élete egyik nagy csodájára a 39. évében járó Ervin. - Apu is nagyon szerette a bokszot, emlékszem, játszottam is úgy, hogy fáslival betekertem a kezem, mintha bokszoló lennék. Később kaptam bokszkesztyűt, de ember ellen soha nem próbáltam ki. A kilencvenes években néztem a tévében Kokó amatőr Európa-, olimpiai és világbajnoki győzelmét, és akkor végleg „megfertőződtem”. Ahogy elment profinak, az RTL Klub elkezdte közvetíteni a meccseit. Annak a teletextjén olvastam először a www. profiboksz.hu honlapról. A könyvtárban volt internet - szenzációsnak találtam a magyar nyelvű hírekkel és a különböző műholdas csatornák bokszprogramjaival. Amikor már nekem is lett számítógépem, reggeltől estig azt böngésztem. Regisztráltam a fórumára és elkezdtem véleményeket írogatni. Eleinte a kutyát sem érdekelte, de egyszercsak Kátai Balázs, aki most is a tulajdonosa, új embereket keresett, mert az alapító szerkesztők a család, a munka miatt kezdtek kikopni. Általános iskolában nem voltam én olyan jó tanuló, de a fogalmazásaimat mindig dicsérte a magyartanárom. Gondoltam, megpróbálom. Nagyon hamar befogadtak. 2004-ben úgy 800 látogatója volt a lapnak. Utána új dizájnja lett, most hárman csináljuk. Idénre eljutottunk oda, hogy hét közben tízezer olvasónk van. A rekordunk 40 ezer egyéni látogató volt nem is olyan régen, amikor Klicsko kikapott.

Gallen Ervin (kék ingben) már 2007-ben a bokszvilág két jelentős alakjával - egyik mentorával, Kovács Kokó Istvánnal és az elmúlt évtizedek egyik legjobb bokszbírójával, a Puerto Ricó-i Joe Cortezzel.

Ervin azt is elárulta, hogy a profiboksz.hu teljesen nonprofit alapon működik, a reklámbevétel a lap fenntartására elég.

- Nemcsak arra vagyok büszke, hogy ennyi olvasónk van, hanem arra is, hogy a szakmának az a része is elfogad bennünket, akikre mi is felnézünk. Nekem óriási dolog volt, hogy megismerkedhettem Kokóval, azzal az emberrel, akit addig csak a tévében láttam. Az első interjúmat vele készítettem, és Kátai Balázs segített abban, hogy a legismertebb, legolvasottabb nemzetközi bokszportálon, a fightnews.com-on is megjelenjen angolra fordítva. Kokó elég kemény és határozott ember, vagy nagyon szeret valakit, vagy egyáltalán nem. Engem nagyon szeret, pillanatok alatt jó barátságba kerültünk. Ez odáig „fajult”, hogy 2009-ben, miután visszavonult és megválasztották a WBO világszervezet alelnökévé, engem kért meg, hogy segítsek az európai szövetség weblapjának elkészítésében. Az lett a wbo-europe.com, azóta is egyedül csinálom. Kokónak köszönhetem, hogy ott lehettem a WBO mindkét magyarországi kongresszusán, 2010-ben és 2013-ban. Még most sem hiszem, hogy kikkel találkozhattam - legutóbb például Don Kinggel. De bemutatott a fiatalabb Klicskónak és a szervezet elnökének is. Én, az egyszerű falusi gyerek ilyen emberek közelében?!

Pedig az álom még fokozódott - jött a televíziózás.

- Évente szoktunk fórumtalálkozót tartani Budapesten. Van igény rá, hogy személyesen is lássuk egymást, ne csak nicknevek alatt kommunikáljunk. Sztárvendégeket is hívunk. Akkor már kapcsolatban voltam a Digisportnál Bencsik Robival, a bokszközvetítések szerkesztőjével. Ő elhozta magával dr. Borbély Zoltánt, aki a Legfőbb Ügyészség szóvivője volt, majd az MLSZ jogi és sajtóirodájának vezetője lett. Pillanatokon belül megtaláltuk a hangot. És a következő találkozásnál azt mondta nekem: „figyelj, a jövő héten közvetítés van, gyere harmadiknak”. Én??? Végül csak rábeszéltek. Nem is volt lámpalázam. Nem azért, mert olyan magabiztos vagyok, hanem, mert ő olyan profi. Nagyon sokat tanultam tőle, számomra ő a példakép. Úgy két-három évig közvetítettünk együtt ilyen-olyan rendszerességgel. Fel is akart vinni Pestre, hogy talál nekem munkahelyet, ne itt rostokoljak minimálbérért. De én nem vagyok odavaló. A közvetítések különböző okok miatt nagyjából két éve szakadtak meg. Néhány hónapja óvatosan megint megkerestek. De már nem lenne arra is energiám. Ledolgozom a munkaidőmet hattól kettőig az iskolában, hazamegyek, és igyekszem a magunkkal szembeni elvárás szerint kiszolgálni a több tízezer embert. Naponta négy-hét friss hír jelenik meg - ehhez át kell nézni a weblapokat, le kell fordítani a cikkeket, kommunikálni az olvasókkal. Büszkén mondhatom, hogy a szakmában mindenkivel normális viszonyban vagyok. Szombaton és vasárnap az a legfontosabb, hogy a friss meccseredmények minél hamarabb felkerüljenek. Mert elértük, hogy évek óta a mi lapunk a piacvezető. És ebben az a legfurcsább, hogy hármunk közül nem bokszolt egyikünk sem, és hangsúlyozzuk, hogy szakértők sem vagyunk. Ezért nagy csoda, hogy egy szenvedélyből így kiforrta magát a lap. Nehezen hiszik azt is, hogy nem főállásban, hanem hobbiból csináljuk. Amire tényleg a legbüszkébb vagyok: hogy ezek a nagy emberek, Kokó, Erdei, Borbély Zoli engem elfogadtak.

De nem „csak” ennyi Gallen Ervin mesébe illő története. Mert még a teke is nagyon fontos szerepet tölt be az életében. - Miután Répcelakra költöztünk, jó pár év eltelt, mire 16-17 évesen kivetődtem a tekepályára. Akkor még a mostani edző, Kiss Zsolt édesapja, Jóska bácsi volt az edző és gondnok, ő tanítgatott, szinte a második apámnak tartottam. 2011-ben végre elkészült az új pálya, összebarátkoztam Zsoltival is. Itt, Répcelakon hosszú-hosszú ideig nem mondtam senkinek ezt a boksztémát. Nem akarok én ezzel dicsekedni. Csak a közvetlen munkatársaknak és a családnak meséltem róla. Aztán Zsoltinak, ő meg a csapatkapitány Pete Sanyinak. Utóbbi vetette fel, hogy jó lenne egy honlap a csapatnak is. Már a második szuperligás évben harmadikak lettek, megérdemelték. Sikerült találni egy ingyenes felületet, összeraktam, azt is csinálom. A feleségem időnként rettenetesen haragszik rám, hogy éjjel 11-kor még három mondatot javítok, mert nem fekszem le addig, amíg minden nincs rendben a weblapokon.

A tekecsapattal való jó kapcsolatnak további hozadékai is lettek. A klubvezetőknek is felkeltette a figyelmét a precíz, gondos kezek által működtetett tekés weblap.

- Először azzal kerestek meg, hogy szálljak be a városi bajnokság szervezésébe. Aztán, amikor kezdett felbomlani az egyesület akkori elnöksége, többen felvetették, hogy induljak én is az elnökségi tagságért. Addig-addig nyüstöltek, míg azt mondtam, jó, megpróbálom. Úgysem fognak megszavazni. De beválasztottak. Ez a feladat is sok energiát igényel, de nem bántam meg, mert jó emberek közé kerültem. Jó velük együtt dolgozni, jó irányt mutatnak, nagyon modern gondolkodásúak. Amúgy itt is hétről hétre, napról napra szembesülök azzal, hogy mit keresek én, a karbantartó ezek között a komoly múlttal rendelkező, köztiszteletben álló emberek között? Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen közegekbe kerülhetek. Ez az egész egy nagy csoda - zárta történetét Gallen Ervin.