Dévai Boglárka tornában képviselheti Magyarországot a kínai játékokon

A még nem egészen 15 éves szombathelyi tornászlány, Dévai Boglárka tulajdonképpen kétszer harcolta ki az olimpiai kvótát. Először a májusi, szófiai Európa-bajnokságon, amely egyben kvalifikációs verseny is volt Nankingra. Ő is bekerült azon 19 nemzet képviselői közé, akik egy-egy tornászt delegálhatnak a 14–18 éves fiatalok ötkarikás játékán. Ám a magyar szakvezetőknek még egyszer bizonyítania kellett. Június végén egy hollandiai versenyen indították a nagy rivális Honti Kittivel együtt. Bogi ott is bizonyított; nagyon meggyőző teljesítménnyel, több mint három ponttal előzte meg a másik magyar lányt.

Dévai Boglárka lesz a magyar olimpiai csapat legfiatalabb versenyzője. Fotó: Maitz Kinga

Vizer Erzsébet és Rácz Gábor tanítványa persze nagyon boldog, hogy sikerült elérnie a nagy célkitűzést, de hogyan is ülne a babérjain. Edzőivel nagyon elszántan készülnek a nagy versenyre. Szeretne minél jobban szerepelni, hiszen már kilenc évnyi kemény munka van mögötte.

– Óvodás voltam, amikor 2005-ben kiválasztottak. Az első pillanattól nagyon tetszett a torna – idézi fel tőmondatokban első emlékeit a nem túl beszédes, ám a szereken sziporkázó Bogi, aki idén fejezte be a nyolcadikat – jó tanuló-jó sportolóként – a Zrínyi iskolában. Ősztől a Nagy Lajos Gimnáziumban folytatja tanulmányait ugyanúgy, testnevelés tagozaton. Így van lehetősége napi 4-5 órában, két edzéssel tornászni. Mert szerinte a szertornához elsősorban nagyon nagy akaraterő és szorgalom szükségeltetik. És ő mindig és nagyon akar tornászni. A kedvence az ugrás, aztán a talaj, a felemás korlát és a gerenda jön a sorban.

Bogi fejlődése tavaly év elején egy időre megrekedt, ugyanis talajozás közben bokatörést szenvedett. A sérülésre egy fél év ráment, utána azonban könnyen felvette újra a ritmust, hiszen most májusban indulhatott első világversenyén, ahol nagyon jól szerepelt.

– Élveztem az Eb-szereplést, és ott is jól sikerültek a gyakorlataim – folytatta Bogi. – De a legnagyobb élmény az volt, hogy élőben láthattam a többi tornászt, azt, hogy mit, mennyit tudnak, hová lehet még eljutni. Ha lehet, azóta még többet gyakorolok. Ugráson és talajon új elemem is van. Előbbin egy Jurcsenko-szuplé egész csavarral, utóbbin pedig egy Cukahara. Olyan távoli országban, mint Kína, még soha nem jártam. Egyelőre csak annyit tudok az ifjúsági olimpiáról, hogy nagyon erős lesz a mezőny, amelyben 48-an leszünk. Szeretnék a 10–20. helyezettek közé beférni.