Egy ragyogó szezon - Pars Krisztián idén minden fontos versenyt megnyert

A férfi kalapácsvetés jelenlegi legnagyobb klasszisa, a 32 esztendősen olimpiai és immár két Európa-bajnoki címmel, valamint két világbajnoki ezüsttel is rendelkező Pars Krisztián a szezon előtt pihenősebb, lazább évnek tervezte a 2014-es esztendőt.

– Valójában tesztévnek szántam. A legfontosabb az volt, hogy miután megműtötték a vállamat, rátaláljak a helyes technikára. Ki kellett iktatni azokat a rossz beidegződéseket, amelyek korábban a fájdalom miatt kerültek a mozgássorba – vágott a közepébe a Dobó SE (és a magyar atlétika) élversenyzője. – Három-négy hónapot szántam erre. Félidőben már látszott, hogy sikerül újra kinyújtanom az önkéntelenül behúzott karomat. Azt is próbálgattuk az edzőmmel, Németh Zsolttal, hogy a versenyekre kicsit többet pihenjek rá, mint korábban. Mert az előző években a világversenyek után voltam frissebb, dobtam nagyobbakat. Ez is jól sült el, azt hiszem, érdemes volt az évet ezekre a dolgokra beáldozni.

– Akkor most már rendben van a technika?

– Azt, hogy jó úton járunk, az is mutatja, hogy többször sikerült 82 méter fölé kerülnöm. Egyéni csúcsra pedig végképp nem számítottunk. Ugyan már nem egyszer megközelítettem a 2006-ban elért legjobbamat, a 82,45 métert, de most kétszer is sikerült túldobnom – a Gyulai Memorialon és az Eb-n is. Már jobban el tudom találni az optimális indulási sebességet, amiből fokozatosan felépíthetem a mozgássort. Már hosszabb úton mozog a kalapácsom is. De a 82,69 méteres Eb-dobásomat elemezve, még úgy tíz centi erőkarral növelhető a szer útja. Ez másfél méter pluszt is jelenthet. Még nem maradtam le semmiről, a riói olimpiáig még tovább lehet tökéletesíteni a mozgást.

A jól elvégzett munka – Európa-bajnoki cím, challenge- és világkupa-győzelem – után Pars Krisztián egy időre szögre akasztja a kalapácsot. És hamarosan elindul a dzsungelbe. Fotó: Unger Tamás

– Az egyéni csúcson túl így is megnyert minden fontos versenyt.

– Az Eb-n valóra vált az az álmom, hogy egyéni csúccsal nyerjek világversenyt. Ráadásul nem egy kicsúszott dobással, hanem jó sorozattal védtem meg a címemet. Tavaly az IAAF-sorozat első helyéről 6 centivel taszított le a lengyel Fajdek. Nekem idén az eddigi legnagyobb pontszámmal sikerült megnyernem. Ráadásul enyém lett a világkupa első helye is. A kontinensviadalokon nincs pénzdíj. A nemzetközi szövetség itt kárpótolja a legjobb versenyzőket. Akárcsak a challenge-en, itt is bruttó 30 ezer dollár járt a győzelemért.

– Egy kategóriában viszont Fajdek szerepel az első helyen. Ő áll a világranglista élén 83,69 méterrel. Ez fájó?

– A világ idei 15 legjobb eredményéből nyolc az enyém. Inkább többször szerepeljen a nevem, mint egyszer, ha a ranglista elején is. Fajdek még fiatal, nem rutinos, „egydobásos" versenyző. A következő két évben biztosan még nagyobb ellenfél lesz. Úgy érzem, én sem hoztam ki magamból még a maximumot, de arra egyelőre nem vagyok felkészülve. A két-három másodperces lengetés után az én mozgássorom másfél másodpercig tart. Ha egy picit is rosszabbul belemozdulsz, leszakad mindened. Minden pillanatban tudatosnak kell lenni.

– Összegezve, milyen volt a 2014-es szezon?

– Nehéz lenne azt mondani, hogy jobb, mint a 2012-es – egy olimpiai bajnoki címet nehéz überelni, de az ideivel is nagyon elégedett vagyok. Az i-re a pontot a következő két évben tehetném fel: ezt a sorozatot jövőre egy világbajnoki címmel lehetne megfejelni, ami már kétszer kicsúszott a kezemből. Illetve 2016-ban újra Eb és olimpia lesz – mindkettőre címvédőként érkezem.

– És most, pihenő?

– Idén vége a csúcsra járatásnak, nem vagyok robot, a szervezetemnek szüksége van egy három hónapos regenerálódásra. Még akkor is, ha utána nehéz a visszarázódás.

– A pihenőidőben bevállalt egy szokatlan kihívást, amelynek nincs köze a dobókörhöz. Eddig a kalapácsvetők számára Dél-Afrika kemény edzőtábort jelentett.

– Már tízszer voltam a dél-afrikai Pochefstroomban edzőtáborban. Most a Krüger Nemzeti Park melletti dzsungelbe megyek. Várom, hogy elküldjék a helyszín GPS koordinátáit, hiszen meg kell adnom az esetleges szúrópróbaszerű doppingvizsgálat miatt. A részletek titkosak, de az már nem, hogy résztvevője leszek a Celeb vagyok, ments ki innen! című valóságshownak. Nem azért megyek, hogy mutogassam magam. Ezzel a számomra visszautasíthatatlan szerződéssel úgy vélem, újabb szponzorra találtam. A pókoktól, kígyóktól nem félek. Egy félelmem viszont van: vajon hogyan viselem az éhséget – én, aki húst hússal eszem? Már most megpróbálom szűkíteni a gyomromat, csak kétszer eszem naponta. Kíváncsi vagyok arra, hogyan reagálok majd a váratlan dolgokra, konfliktusokra. A dzsungel, a feladatok, a társak jó gyakorlást jelenthetnek az akaraterő fejlesztésére is.