Lóerők, ész nélkül

Legalábbis ezt, a Szentendrei úti balesetet kapta fel a média - lehetséges, hogy volt több is, amiről nem tudunk. Ilyenkor mindig megkezdődik a találgatás, megindul a kommentelgetés, sokan elkezdenek gondolkodni a miérteken és azon, hogy mit lehetne tenni.

Elhangzott a feltételezés: versenyeztek, és az is, hogy olyan nevek használják éjszakánként ralipályának a városi sztrádákat, akikkel szemben nem tud/nem akar lépni a hatóság. Mindez persze csak találgatás. Az viszont nem az, hogy a kelleténél több olyan fiatal ül csúcskategóriás autóba, aki csak néhány hete szerzett jogosítványt középkategóriás, városi autón, parkolók között lavírozva. Valószínűleg soha nem volt alkalma 90 kilométer/óra fölé gyorsulni, és már 130-150-nel száguldozik.

A tapasztalat hiányával könnyen párosul az erőfitogtatás vágya. Magam is szembesültem vele, hogy az egysávnyi szűk helyen szembetalálkozva a három betűvel jelzett márka sofőrje, arcán önelégült vigyorral szinte leszorított az útról, nyomulva felém, szélsebes tolatásra kényszerítve kisautómmal.

Máskor a kertvárosi csendes utcában bucskázott árokba a csikorgó kerekekkel kunsztozó ámokfutó. S akkor arról nem szóltunk, hogy egyes tudatmódosítók maradék ítélőképességüktől is megfosztják fogyasztóikat...

De jó is lenne, ha valaki feltalálná a józan észt előidéző pirulát... Sok kellene belőle...