Rukkola - Képtári csendélet nagykabátban

Egy átlagos hétköznap délutánjára gondolok. Higgyék el, akkor érdemes igazán jegyet váltani: ezer forintért a miénk lehet az egész ház. Persze ez inkább szomorú, mint vicces, ugyanakkor sajnos tény: egy szimpla szerda délután a látogató egyedül bolyong a kiállító-terekben - ha elővigyázatos, akkor télikabátban, a termekben ugyanis olyan hideg van, hogy megkockáztatom: ha nincs rendezvény, nem fűtik az emeleti helyiségeket.Tudom, hogy kétezer négyzetmétert nem egyszerű (és főleg nem olcsó mulatság) befűteni, de egészen biztosan elő lehetne teremteni a „tűzre valót”. Emlékszem azokra az időkre, amikor hétköznap délutánonként gyerekzsivajtól volt hangos az épület: a földszinti termekben kerámia-, rajz- és más szakkörök működtek. De volt a képtárban esküvőkiállítás is. Miért ne lehetne most is konferenciákat, céges találkozókat, koncerteket, esküvőket (uram bocsá: bálokat) rendezni az épületben? Működhetne benne kávézó, ajándékbolt - hogy csak a legkézenfekvőbb, más városokban bevált ötleteket soroljam. Ami most van, egészen biztosan senkinek sem jó. Maga az intézmény, az ott kiállító művészek és a látogatók is többet érdemelnének.