Közös énekben fényesedik a lélek

Lakner-Bognár Nórát javasolják felkeresni, ő a vezetője a Vox Savariae Evangélikus Vegyeskarnak – jó közösség és érti a játékot -, ez most a székesegyház és az evangélikusok kórusa. Egyrészt az ökumené, a két egyház közötti párbeszéd jegyében, másrészt annak köszönhetően, hogy a férje, Lakner-Bognár András egyházmegyei zeneigazgató a székesegyházban, karnagy és orgonista, a vegyeskarban pedig a basszus szólamban foglal helyet, szükség van a hangjára.

Leültetnek a szopránban – istenem, gimnazista koromban is itt énekeltem -, kottákat kapok. Nehezek első olvasásra, de próbálom tartani az ütemet, ahogy Nóra vezényel, jó érzés beledalolni az összhangzásba. A magyar nyelvű szövegekkel még csak boldogulok, de a német és latin daloknál feladom. Nézem az arcokat: ahogy követik egymást sorra a zeneművek, úgy szellemülnek át egyre jobban, sugárzó, ragyogó arccal énekelnek, fényesedik a lélek. Látszik, hogy szeretnek énekelni, koncentráltan, komolyan teszik, élvezettel. Két szereplésre készülnek: december 24-én délelőtt 10 órakor az evangélikus templomi istentisztelen adnak szolgálatot, 23.30-kor a székesegyházban a püspök kérésére, az éjféli mise előtt. A mellettem ülő hölgy a dalok szüneteiben elsuttogja nekem a vegyeskar teljes történetét, és megosztja velem, hogy a két karnagyuk „csoda egy házaspár”.

Nóra szólít, a következő dalt átvehetem, még egyszer megmutatja az ütemeket. Nagyon izgulok. Ahogy itt most integetni fogok, azt követi harminc ember? Úgy döntök, megfordítom: bízom a kórusban, ők tudják a művet, nekem elég aszerint vezényelni, ahogy ők énekelnek. Csodálatos módon működik is ez így, baj nélkül túljutunk a vállalt versszakon. Boldog vagyok, a kórus is örül, ezt szépen megoldottuk. Kérdezik, milyen volt, mondom, hogy nagy felelősséget éreztem, és nagyon köszönöm ezt az együttműködést, nagyszerű élmény ilyen erős kölcsönhatásban lenni. Nóra mosolyog, visszaül a zongorához, megy tovább a próba, határozottan, türelemmel, sok dicsérő, biztató szóval vezetve.

Mindeközben a karnagy anyuka is: nem csak csupa fül, de csupa szem. Érzékelésének pluszkiterjesztése, hogy szemmel tartja itt szaladgáló kislányát, Lilit. Megszokott jelenség, játszik, mókázik; ha unatkozni kezd, igyekszik felhívni magára a figyelmet, és mindig van valaki, aki törődik vele, utána megy; más kislányok is meg-megjelennek a próbákon. Nem lévén más megoldás, Lilit három hónapos kora óta hozzák a próbákra, az anyukája azt mondja, csak kétszer hiányzott, amikor beteg volt. Talán egyszer ő is kipróbálja majd a kórus-éneklést és a karvezetést.