A szolgálat igazán boldoggá tehet - Dr. Asbóth Máriát a Máltai Szeretetszolgálat 25 évéről és jövőjéről kérdeztük

Dr. Asbóth Mária több elismerés birtokosa. Most, a jubileumi ünnepségen, a megyei önkormányzat elismerő oklevelével és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ezüst emlékérmével jutalmazták a szeretetszolgálat megalakulása óta, negyedszázadon át végzett odaadó munkájáért. Maja (mindenki így ismeri) motorja a csoportnak. Minden áprilisban főszervezője a jótékonysági estnek (a pénteki már a 15. volt), amely hazaszeretetről és a szegények megsegítéséről egyaránt szól, hiszen mindig határainkon kívül élő magyar gyerekek vagy gyermekintézmények támogatására gyűjtenek. Most pénteken a háborúban élő kárpátaljaiaknak gyűltek a pénzadományok. Maja járt már minden magyarok lakta utódállamban. Amikor a szombathelyi gyámügyi hivatalt vezette, többször a szabadsága alatt dolgozott önkéntesként utódállamok magyar szociális intézményeiben. Ő volt az, aki elsőként hívta meg Szombathelyre az akkor még nem közismert Böjte Csabát.

- Hogyan alakult meg 25 éve a máltaiak szombathelyi csoportja?

- Nagy lelkesedéssel, nagyon gyorsan. A pápalátogatásra készülődve 1991 márciusában jött létre a csoport dr. Giczy Sarolta vezetésével. II. János Pál pápa szombathelyi látogatásakor elsősorban mozgáskorlátozottakat szállítottunk ki a repülőtérre, a szentmisére. Kiemelkedő történelmi esemény volt az Szombathely életében, s a máltaiak a részesei lehettek.

Dr. Asbóth Mária köszöntötte pénteken a máltaiak jubileumi estjének résztvevőit a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban
Fotó: Ohr Tibor

- 25 év hosszú idő. A csoport életére mi volt a jellemző ezalatt a negyedszázad alatt?

- A kezdeti nagy lelkesedés alábbhagyott, a támogatók száma is csökkent. Sok nehézséggel kezdett megküzdeni az évek során, de a Jóisten mindig küld munkatársakat. Tavaly 11 ezer 720 órát dolgoztak a csoport önkéntesei. Ebből a legnagyobb időt a csellengő gyerekekre fordított nyári két hónap vitte el, ezt 15 éve vállalják máltais fiatalok. A börtönmissziót négy fiatal végzi. Meg szokták kérdezni: mi a csudának kell a börtöntöltelékekkel foglalkozni? Nagyon szép sikereket érnek el a fiataljaink, mert igenis van a börtönbe kerültek közt is olyan, aki változni akar, s mentálisan segítik, hogy megfelelő értékrenddel és önismerettel lépjenek majd újra vissza a társadalomba. A kórházzal kötött megállapodás alapján a gyerekosztályra is bejárnak fiatalok, akik mesét olvasnak a gyógyuló kicsiknek. De van nálunk jogi tanácsadás is, amit én végzek. Mindemellett a klasszikus segítségnyújtás is mozgat önkénteseket: adományt gyűjtünk, időseket, betegeket látogatunk, otthonukban segítjük őket.

- Milyen jövő várható?

- Mind Isten kezében vagyunk. Jóakaratú emberek vannak, a fiatalokat pedig meg kell nyerni az ügynek. Elidegenedő, elanyagiasodó világban élünk, de nem szabad, hogy az irgalmasság és annak gyakorlása halott dogma legyen. Anyukám még a betegágyán is telefonon keresztül több embert vigasztalt, segített, mert igazi istenhite volt. Ha le is nyomta időnként a betegség, újra és újra erőre kapott. Nem véletlen, hogy Albert Schweitzertől választottuk munkánk mottójaként az alábbi idézetet: „Nem tudom, mire vágysz, de egy dolgot tudok: igazán csak azok lesznek boldogok, akik keresik és megtalálják, hogyan szolgáljanak másokat.”