A város kilincse, a fraktálművészet és a pagodakarfiol

A Kutatók éjszakáján ezúttal a mikro- és makrokozmosz kapcsolatáról, arányokról, kicsinyítésről és nagyításról esett szó. Miközben Dénes Nóra sötétkamrát rendezett be az analóg fotográfia kipróbálására az egyik földszinti kisteremben ( kopogj, mielőtt belépnél ), kinn Egri Balázs építész bebizonyította, hogy építészeti ökoszisztémák márpedig léteznek, és egy brüsszeli kilincs - maga is apró műremek - ugyanabból a gondolatból, folyamatból született meg, mint maga a város. De nem csak Brüsszel. A nagy minta Párizs, amely az ipari forradalom után nyerte el pókhálószerű, sugárutas megszerkesztettségét.

Aztán éppen az ipari fejlődés, a nagyüzemi elidegenedettség oldására indult nagy hódító útjára a múlt századfodulón a burjánzó természeti ornamentikára építő Art Nouveau (nálunk szecesszió). Minden mindennel összefügg, a pagodakarfiol és a Mandelbrot-halmaz is. Ki gondolná, hogy fraktálok között telik az életünk? A fraktálok ábrázolását meg könnyen hihetjük művészeti alkotásnak, pedig a saját törvényeiket követő matematikai konstrukciók. És akkor a modellezés nyomán megvalósuló bolond házakról még nem is beszéltünk. öl