Frida Kahlo teste és lelke

Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea közös tárlata adja a hátteret a mai Frida Kahlo-konferenciához. A középpontban: Frida Kahlo művészete mexikói és európai női kortársai kontextusában, valamint feminista attitűdje.

Nagy Anna Comrade Frida címmel tart előadást. Az ajánló szerint: Frida Kahlo elköteleződése a kommunista eszmék iránt köztudott. Az élet jobbátételét, a társadalmi igazságtalánságok felszámolását, az ember felemelését a marxista ideológiától remélő festőnő a mexikói kommunista párt tagjaként számos fórumon tette nyilvánvalóvá meggyőződését, hangoztatta nézeteit. Politikai aktivitása, kritikai attitűdje ugyanakkor nemcsak a párt tagjaként mutatkozott karakteresnek, hanem jelen volt élete szinte minden megnyilvánulásában. Élet és művészet nála e tekintetben is elválaszthatatlannak bizonyult. Az előadás tehát ennek a sajátos, ideológiával kikeményített , művészileg ugyanakkor rendkívül termékeny életfelfogásnak és életformának a bemutatására vállalkozik.

Széplaky Gerda előadásának címe: Nőiség és áldozat. A szenvedés identitásalakzatai Frida Kahlo festészetében. Az előadás esszenciája: A keresztény kultúrában a nőiség identitáskeresése az anyaságban talált nyugvópontra. A hagyományos anyaságkép a gondoskodásban határozza meg a nő feladatát: Máriának saját testéből mindenekelőtt a tápláló mellekhez van joga. Ugyanakkor a gyengéd anya passiókép csupán, amely a siratásban teljesedik be: az anya szeretése nem más, mint a pusztulásra rendelt test ölelése. A passióra hangolt identitás az áldozathozatalt vállaló Fiú mellett a nőt az érzékiséggel azonosítja, ugyanakkor ebben az érzékiségben nem a test, nem az erotika, hanem csak a könnyek és az érzelmek vesznek részt. Mit jelent ezzel szemben az, ha egy nő a valódi testi érzékiséget választja önmaga reprezentálására? És mit jelent az, ha nem az anyaságban találja meg identitása gyújtópontját, hanem éppenséggel a fordított áldozathozatalban: a halott gyermek világra szülésében, s ezzel együtt saját teste égető fájdalmában?

Nemes Z. Márió a betegség dialektikájában ragadja meg a Frida Kahlo-jelenség lényegét. Összefoglalásképpen azt mondja: Előadásomban a művészet és a betegség közti dialektikus kapcsolatot vizsgálom kultúratörténeti kontextusban. A betegség ebben az összefüggésben azért tűnik fel ellentmondásos szerepben, mert egyszerre passziváló, vagyis negatív erő és egyszerre dinamizáló, vagyis pozitív erő. A beteg művész toposzában - melynek konkrét példája előadásomban Frida Kahlo - a bezáródásnak és a megnyílásnak kettős mozgása érvényesül. A művész szubjektum azáltal teremti meg önmagát, hogy elzáródik a társadalmi tértől egy esztéticista bensőségességbe, de ebben a bensőben kifinomul, hiszen a betegség(tudat) a vitalitás újraartikulálását, a művészi érzékenység elektrifikálódását is jelenti.

Bordács Andrea előadása a Másság mint brand - Identitáskérdés a Frida Kahlo-életműben címet viseli. Hiszen Frida Kahlóhoz és az életművéhez számos olyan jellemző társul, ami az európai művészethez és annak nőideáljához képest eltérő, s amit az alkotó erényének tudunk be. Kérdés, mindebben mennyi a tudatos brand-építés és mennyi a más (európaitól eltérő) nézőpont szerepe.

Készman József Sugárzó ego fogságában címmel Frida Kahlo képeiről beszél - azokról, amelyek őt magát ábrázolják. Ma este a Savaria mozi a Frida című filmet vetíti, pénteken a képtárban Frida-felolvasószínház.