2014.03.03. 15:05
Kíméletlen bombatámadás Szombathely ellen
Szombathely gyásznapja 1945. március 4-e. Kíméletlen bombatámadás érte a megyeszékhelyt. Hazánk püspöki székesegyházai közül a legsúlyosabb kár aznap érte a szombathelyit.
Szombathely történetéből a korszak kiváló ismerője, kutatója, Koszlánczy Tibor korábban nyilatkozta a Vas Népének: Szombathely azért vált stratégiai célponttá, mert a szovjet csapatok előretörése miatt Budapestről fontos állami hivatalok költöztek a városba, az ország elfoglalt részeiből menekülők ezrei özönlöttek ide, s nem utolsó sorban a vasútállomást és a rendezőpályaudvart maximálisan igénybe vevő magyar és német hadsereg katonái, haditechnikai felszerelése miatt is célponttá vált a város. A gyenge légvédelem miatt könnyű préda volt az amerikai bombázóknak Szombathely. Kosztolánczy Tibor kutatása szerint aznap 293 szombathelyi vesztette életét. Komoly károkat szenvedett a belváros számos épülete: a városháza, a Palace szálló, a Thököly utcai áramszolgáltató telephelye, és sok magánépület.
A végzetes napon súlyos bombatalálat érte a székesegyházat is.
– Aznap vasárnap volt, s délben ott voltam a szép székesegyházban a lebombázása előtti utolsó misén – emlékezik vissza a ma élete 95. életévében járó Vali néni dr. Kiss-Domonkos Gézáné. – Emlékszem, sokan gyűltünk össze a misére, de amikor felbőgtek a szirénák, többen felugráltak, kirohantak, a pap pedig gyorsan befejezte a misét. Mindenki igyekezett kifelé a templomból, csak hárman-négyen maradtunk még egy kicsit a helyünkön.
A háború végén senki sem számított arra, hogy ilyen súlyos csapás éri a várost.
Kosztolánczy Tibor szerint az aznapi ugyan nem volt egy klasszikus terrorbombázás, mert azt inkább német célpontok ellen alkalmazták a szövetségesek, s főleg az angolok. Az amerikaiak valószínűleg csak a pályaudvart és környékét akarták bombázni, de amikor ideértek, kicsit „lezserebben" pusztították több hullámban a várost. Kosztolánczy szerint a végeredmény felől tekinthető terrorbombázásnak az 1945. március 4-ei szombathelyi bombázás.
– Sokan menekültek el azután a nap után a városból. Mi is elindultunk Németország felé, a család aztán különféle helyekről tért haza – emlékezett vissza 1945 borzalmas napjára dr. Kiss-Domonkos Gézáné.
