30 éve írtuk - Pamut, plüss és a brigád

A megyében a termelő brigádok közül egyedül a Lakástextil Vállalat Fonó- és Szövőgyárának Rákóczi Ferenc szocialista brigádja kapta meg ezt a kitüntetést, sőt hozzá egy kongresszusi oklevelet is.

Vége a műszaknak. A szövőelőkészítő emberhangot eltompító zajában nem tudnánk szót váltani a kitüntetettekkel, meg egyébként is, a munka, az munka, a gép kényes jószág, felügyelni kell rá.

Harmincegy tagú ez a brigád. Lánccsévélő, felvető, cérnázó, írező - hallom a munkaterületeket, a beosztásokat. Feladatuk a gyár pamutszövödéjének és plüsskötödéjének kiszolgálása félkésztermékkel. A technológiai folyamat közepén vannak, nagy a felelősségük.

Jó előkészítés - fél szövés - tartja a textiles közmondás.

Kovács Józsefné harminc éve arról beszélt, hogy igencsak feszítettebbé vált a munkamorál és a követelmény Fotó: N-archív

A brigádvezető Dombai Ferencné. Negyedszázada dolgozik ebben az üzemben, lánccsévélő.

- Az előkészítő minden gépét ismerem, tudok rajtuk dolgozni - mondja. - Persze nem csak én, a többiek között is vannak ilyenek. Ez a sokoldalúság részben az érdeklődés következménye, de a szükség is magával hozta, hogy elhajtsunk más gépeket is, ha betegek, hiányzók vannak az üzemben.

- A feszítettebb követelmények is megkívánják, hogy több gépen dolgozzunk - szögezi le Kovács Józsefné, aki idestova három évtizede textiles, a brigád egyik alapítója.

- Naponta tizenegy tonna fonalat dolgozunk fel - tájékoztat Fritz Jenő üzemvezető. - A feladatok növekedésére naponta, fejenként feldolgozott fonal mennyiségét tartom jellemzőnek. Az évek során 82 kilogrammról 128 kilogrammra nőtt a fejenkénti termelés. A kilók mögött igen sok izzadság és persze a műszaki fejlesztés eredményei is ott vannak. Főleg a minőségi követelmények teljesítése miatt egyre bonyolultabb az üzem és a brigád munkája. Mérettartó, láng- és lúgálló védőruhák szövését készítjük elő. Igényesebb a piac, jobb alapanyagot kell adnunk, mint eddig.

- Mennyire fontos az üzemben a brigádmozgalom?

- Sokan kétkedve figyelik manapság a szocialista brigádokat, megpróbálják átértékelni szerepüket, azt tartják, hogy elveszett a brigádok nimbusza. Szerintem ez csak ott vetődik fel, ahol korábban sem volt túl erős a brigádmozgalom. Nálunk a brigádok segítenek az új dolgozóknak a beilleszkedésben, aki brigádtag akar lenni, annak bizonyítani kell az alkalmasságát. Amikor gond van a teljesítéssel, például sokan betegek, a Rákóczi brigádnak csak egyszer kell említeni: Szükség lenne egy-két óra társadalmi munkára . Eljönnek mindig. A brigádtagok egymást segítik, meglátogatják munkatársukat, ha beteg, összefognak, ha valamelyiküknek családi gondjai vannak. Főnök, megyünk ki a szanatóriumba, velünk jön? - szokták kérdezni. Összetartás, szolidaritás alakult ki ebben a kollektívában, ami igen nagy hatással van a faluról hozzánk kerülő lányokra, a leendő munkásnőkre, hiszen itt nevelődnek munkásemberré.

Ugyanis nálunk a betanítás a fő utánpótlási lehetőség, a fiatalok mindent az idősebbektől tanulnak meg, lesnek el.

A korszerűsített gépparkot nagy szakértelemmel kezelő, az új iránt fogékony brigádról ezeket mondja Hajzer Jánosné termelési felelős: - A Rákóczi brigád többletteljesítménye tavaly félmillió forint költségmegtakarítást jelentett, további negyedmillió forintot takarítottak meg azzal, hogy több mint négyezer kilogrammal kevesebb fonalat használtak fel. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben 320 ezer forint értékű bérmunkaköltséget takarítottak meg. Pénzt ajánlottak fel a kórházi műszer beszerzéséhez, fejenként nyolc óra társadalmi munkát vállaltak, 1989-ig folyamatosan támogatják a Nemzeti Színház építését. Színvonalasak a kulturális vállalásaik is.

Huszonhárom éve van együtt a Rákóczi brigád. - Összeforrtunk ezalatt, családiasak lettünk - fogalmaz a brigádvezető. - Összejöveteleink is mindig bensőségesek.

Ezt támasztja alá Bazsó László írező csoportvezető, aki hat éve tagja a brigádnak.

Korábban külön brigádban dolgoztunk, ketten jöttünk a Rákócziba - mondja. - Jó szellemet találtunk itt. Ahogy végigmegyek az üzemben, barátságos hozzám mindenki, nem érzem úgy, hogy kényszerből kell együtt lennem a többiekkel nyolc óra hosszat. Azt hiszem, a brigádnak nagy a szerepe a jó munkahelyi hangulat kialakításában, megtartásában.

A textileseknél - noha az ipar könnyű ágában dolgoznak - munkáról beszélgetve mindig szó esik a mostoha munkakörülményekről. A zajról, a melegről, a légnedvességről, a három műszakról, a szálldogáló anyagokról, amelyek allergiát is kelthetnek. Az egyik brigádtag a lábát mutatja. Jó lenne egyszer megmérni, hány kilométert gyalogunk egy műszakban. - mondja. Mutatja, hogy évtizedek sok ezer kilométere nem múlik el nyomtalanul

Ez mind benne van a mostani kitüntetésben, amelyre nagyon büszke a harmincegy ember, s a vezetők, de jogosnak tartják a munkatársak is, akik tudják, a Rákóczi két évtizede a spitzen van.

- Nem hagyjuk abba - szögezi le Dombai Ferencné. - Még többet szeretnénk tenni, előbbre vinni a dolgokat. Annak ellenére, hogy szinte mind családanyák, -apák vannak a brigádban, s nem könnyű a munkaidőn kívüli elfoglaltságok, közös programok egyeztetése.