Megye II: nagy csatában dőlt el a bajnoki aranyérem sorsa

A Téglagyár, a Rábatótfalu és a Szakonyfalu kiemelkedett a Körmendi-csoport mezőnyéből, a három csapat végig nagy csatát vívott az elsőségért. Végül a Téglagyár zárt a táblázat élén. Az a Téglagyár, amely az előző szezonban még a megyei III. osztályban nyert bajnokságot, vagyis újoncként futott neki a megyei II-es szezonnak.

– A járásiban bajnoki címet szerzett csapat gerincét sikerült együtt tartani, vagyis egy összeszokott, ütőképes társasággal futottunk neki az ősznek – fogalmazott Horváth Antal, a Körmendi Téglagyár trénere. – Természetesen taktikailag igyekeztünk előrébb lépni, és a fizikai felkészülésre is nagy hangsúlyt helyeztünk. Az ősz végén már éreztük, hogy összejöhet ismét egy szép eredmény. Éppen ezért télen egy pillantra sem álltunk le. Teremben, műfüvön futballoztunk – a költségeket a játékosok állták. Futottunk hóban, fagyban, aztán amikor már lehetett, sok edzőmeccset játszottunk. Kétfajta játékrendszert alkalmaztunk. Hazai pályán az első perctől kezdve rohamoztunk, letámadtunk, rengeteg hibára kényszerítettük így az ellenfeleinket. Idegenben szűkítettük a területet, visszahúzódtunk a saját térfelünkre, és próbáltunk kontrázni. De a legnagyobb fegyverünk az erőnlétünk volt: a legtöbb riválisunkat az utolsó 20-25 percben bedaráltuk. Többször is volt lehetőségünk eldönteni a bajnoki cím sorsát, de a hajrában már nagy volt a tét, néha megremegtek a lábak, így belefutottunk egy-két váratlan vereségbe – de az aranyérem azért csak összejött. A sérülések, eltiltások, iskolai, munkahelyi elfoglaltságok miatt többször küszködtünk létszámproblémákkal, de csapatként minden nehézséget megoldottunk. Érdekességként azért elárulom, hogy összesen 27 játékos kapott szerepet az első csapatban, és négy kapust vetettünk be. Ez is jelzi, hogy mennyire egységesek voltunk – mindenkit tudtunk pótolni. Nálunk nincsenek sztárok, mindenki teszi a dolgát. Jó volt a hangulat az öltözőben, a srácok motiváltak voltak, ennek megfelelően gőzerővel dolgoztak, nem volt létszámgondom az edzéseken. Sajnos a megyei I. osztályt nem vállalhattuk, mert nem tudtuk összehozni a szükséges utánpótláscsapatokat. Pedig szívesen kipróbáltuk volna magunkat egy osztállyal feljebb. Szerintem minimális erősítéssel stabil középcsapat lehettünk volna. Az őszünk viszont a megyei II-ben is nehéz lesz, ugyanis a pályánkat felújítjuk, kénytelenek voltunk felcserélni a pályaválasztói jogot, vagyis az első 15 meccsünket idegenben játsszuk. Összefogással, társadalmi munkával, saját költségen igyekszünk egy olyan sporttelepet kialakítani, amire nem csak a csapat, hanem az egész városrész büszke lehet. Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki csak egy kicsit is segített nekünk. Sokan kellettek ehhez a bajnoki címhez – zárta szavait Horváth Antal.

A Körmendi Téglagyári SE 2013/2014-es szezonban bajnoki címet nyert megyei II. osztályú (Körmendi-csoport) labdarúgócsapata. Fotó: Körmendi Téglagyári SE

– Természetesen mi is az aranyéremre hajtottunk, közel is voltunk a bajnoki címhez, de végül nem jött össze – árulta el a gondolatait a Rábatótfalu elnöke, Bartakovics Gábor. – De összességében elégedettek vagyunk az ezüstéremmel, főleg annak tükrében, hogy a télen csak a tabella 6. helyén álltunk. Egyébként a saját kezünkben volt a sorsunk, simán behúzhattuk volna a bajnokságot, ám a 28. fordulóban az akkor sereghajtó Csörötnek otthonában kikaptunk – akkor úszott el a hajó. Szerintem a túlzott magabiztosságunk miatt futottunk bele a nagy pofonba – ebből az esetből természetesen tanulni kell. Attól függetlenül, hogy „csak" a második helyen zártunk, az MLSZ vasi igazgatósága felkért minket a megyei I-es szereplésre. Ám nemet mondtunk. Mert nem tudtuk volna kiállítani a szükséges utánpótláscsapatokat. Most azon dolgozunk, hogy az utánpótlásunkat felfuttassuk, jövőre ugyanis nem szeretnénk hasonló helyzetbe kerülni. Mert jövőre megpróbálunk ismét bajnokságot nyerni.

– Bár egészen az utolsó fordulóig harcban voltunk a bajnoki címért, nem vagyok elégedetlen, sőt, kifejezetten örülök a bronzéremnek – árulta el a Szakonyfalu elnöke, Németh Zsolt. – A szezon előtt csupán az első nyolcba jutást tűztük ki célként. Azért voltunk ilyen óvatosak, mert elég szűk kerettel futottunk neki a bajnokságnak. A félelmünk pedig hellyel-közzel be is igazolódott, mert azért az edzéseken és a mérkőzéseken is küszködtünk létszámproblémákkal. Ám a társaság jól harcolt, átlépett a problémákon, és az osztály egyik legjobb csapatává nőtte ki magát. Az utolsó fordulókban már Dömötör Tamás irányította játékos-edzőként a csapatot. Jól dolgozott, marad a csapat élén. Úgy tűnik, hogy a keretet is sikerül együtt tartani, sőt, talán erősíteni is sikerül, vagyis bizakodó vagyok. Jövőre pedig ismét megcélozhatjuk a dobogót!

Érdekesség, hogy az Egyházasrádóc veterán, rutinos, lassan 39 éves támadója, Loibenbeck Attila  a  tavalyi, 2012/2013-as szezonban is gólkirály lett, akkor 32 találatig jutott. Azaz jó az öreg a háznál!