Terka-sztorik - Kézműves remek, ami egyszeri és megismételhetetlen

Nos, egy kicsit elgondolkodtunk ezen, vajon mennyiben lehet épp egy hamburger kézműves. Hisz ez az étel pont a személytelen, gépesített gyorsételek mezőnyét erősíti a gasztronómiai palettán - no de lelkük rajta, egyszer majd kipróbálom, miben tudnak egyedit, kézzel alkotottat hozzátenni. A kézműves dolgokról két régen eltűnt férfiember szavai buknak elő az emlékezetemből. Az egyik egy kedves rokonomé, aki hiába kedvelte az édességet, meg nem ette volna a bonbont, a csokoládét. Semmi bolti pancsot nekem ne hozzon ide! - utasította asszonyát, aki aztán a grillázsos, diós, mandulás, vajas, karamellás házi ínyencségek garmadáját fejlesztette tökélyre.

A másik a kedvenc költőm, Nagy László, aki soha meg nem engedte volna a feleségének, hogy ócska, sokszorosított göncöt hordjon a nyakában. Inkább készít, farag, csiszol neki valami csodálatosan szépet, egyedit, szerető türelemmel, a két keze munkájával. Azt hiszem, soha nem volt nagyobb az igény a kézműves termékekre, mint napjainkban, amikor a tömeggyártás már szinte csodákat művel. A műszálat, a műbőrt már olyan profin készítik, hogy alig lehet megkülönböztetni a szerves alapanyagtól, s maholnap a ruhát, cipőt már magunk állíthatjuk elő műanyagból, háromdimenziós nyomtatón.

Ugyanakkor a vásárokon hosszú sorok állnak a faragott fakanálért, a pamutból varrt játékállatért, hímzett lakástextilért. Tért hódítanak a kézművesklubok, baráti társaságok. Újra divat a horgolt csipke, a nemeztarisznya, az egyedi bizsuk, gyertyák, lakásdíszek. Már nemcsak a lekvárt, a kézkrémet, a szappant is a konyhánkban kotyvasztjuk. A meghívókon a kézírást imitáló betűk dominálnak. Szeretjük olyan holmikkal körülvenni magunkat, amiken érződik az emberi kéz munkája. Még jobb érzés, ha egy formát magunk találtunk ki, és aprólékos munkával magunk készítettük el szépnek. Hiszen tudjuk, hogy ebből csak egyetlenegy van a világon - mint ahogy abból a szerettünkből is, akinek esetleg ajándékba adjuk.