Lámpás gyűjtemény: több mint 120 darab látható a kőszegi tárlaton

– Honnan a szenvedély a lámpák iránt? Nem először hallom ezt a kérdést, és tudja, sosem tudom megválaszolni. Valójában annyi bizonyos, hogy gyerekkorom óta megvan a gyűjtőszenvedélyem. Mint minden rendes gyerek, katonákkal kezdtem, aztán jött a kártyanaptár, életem során mindig gyűjtöttem valamit. A lámpák előtt volt még egy szenvedélyem, a kardok, a tőrök. Abból is van egy tetemes hatvan, hetven darabból álló készletem. Azokkal azonban az a baj, hogy másolatok. Szeretem, ha valami eredeti. A lámpáknál pont ez a jó, valahogy senkinek sem fordult még meg a fejében, hogy hamisítsa őket – meséli nevetve Nagy Lajos, akinek petróleumlámpa gyűjteményéből nemrégen nyílt kiállítás Kőszegen a várban. A tárlaton a legkülönfélébb petróleumlámpákat lehet megcsodálni, a világ minden tájáról, a legkisebbtől a legnagyobbig, a díszestől, az egyszerűig. Több mint százhúsz különböző darab kapott helyet.

– Nincs két egyforma lámpám, nem az a cél, hogy halmozzam őket, vagy kereskedjek velük, esetleg elcseréljem őket egy másik darabért. Mindegyik egyedi, s pont az egyedisége miatt nőtt a szívemhez – meséli Lajos, majd egy fotókból álló könyvet vesz elő, melyben megcsodálhatom szinte az összes darabját a gyűjteményének. A képeken visszatérő motívum az antik gyufásdoboz.

Nagy Lajos gyűjteménye egyik gyöngyszemét tartja kezében. A majd egy méteres petróleumlámpa Kínából származik. de nem ez a legnagyobb darab. Fotó: Szendi Péter

– A méretarány miatt kell, hogy az ember tudjon viszonyítani, melyik mekkora is a valóságban – teszi hozzá. A különbségek adott esetben méterekben is mérhető.

– A szenvedélyem nem mai keletű, jó néhány éve foglalkozom petróleumlámpákkal, a tényleges gyűjtés azonban csak egy jó tíz éve folyik – mondja Lajos, majd hozzáteszi – csak az a baj, ma már nincs rá olyan nagy kereslet, így viszonylag nehéz a beszerzésük. Halkan jegyezzük meg, nem haragszik meg, ha esetleg egy padláson porosodó lámpa ügyében megkeresik.

– Kevés ilyen bogaras ember van, mint én, pedig igazi kincsekre, gyönyörűségekre lehet lelni. Sajnos a lámpák esetében nagyon kevés az olyan, amelyet megjelölnek, származás vagy eredet szempontjából, így sokat nagyon nehéz beazonosítani – mondja Lajos, aki bármerre jár a világban, sosem tér haza petróleumlámpa nélkül. Legutóbb Korfuról hoztak egyet.

– A feleségem kezdetben nem nagyon repesett az ötlettől, a gyűjtésemtől. Aztán ahogy teltek az évek, és egyre több lett belőlük, valahogy ő is megszerette őket. Ő az én őrangyalom, s persze a lámpáké is, amelyek a lakás minden egyes pontján fellelhetőek. Dédelgeti, tisztogatja, szereti őket ő is. Hát kell ennél több?