Nem kell ahhoz eljönnie a lomtalanításnak, hogy időnként rádöbbenjünk: mennyi fölösleges tárgy van a birtokunkban – mennyi fölösleges tárggyal veszi körül magát a civilizáció embere.
Ki hinné, hogy fontos irodalmi hősök találkoznak össze ezen az őszi fotón: a virító kikericset mintha Apollinaire írta volna meg (Radnóti fordításában), a hangya meg mintha József Attila pici, mégis a mindenségbe ablakot nyitó tíz sorából került volna ide
Se nem pince, se nem pékség, mégis Rimbaud vágyakozó, éhes kis kenyérlesői sejlenek föl ezen a képen, amint Kosztolányi-fordításban „feszült inakkal lesve, térden bámulják, hogy süti a pék a kenyere„.