Egykor az urak, ma a templomdomb támfalának téglái „fürdőznek” a Belső-patak vizében. A falazóanyag megközelítőleg egy-másfél hónapot tölt majd a víz alatt. Erre az évtizedek, évszázadok során a téglákban lerakódott ásványi sók kioldása miatt van szükség.