Kizárt háborús vesztesek (4. forduló)

Berlin megtarthatta sorszámát, ám „elmaradt” bejegyzéssel került az egyetemes sport történetébe. Az 1912-es, minden szempontból kiváló olimpia után két esztendővel kitört az I. világháború, ami rányomta bélyegét a sportvilág legnagyobb rendezvényére. Az atléták nem a versenypályákon, hanem a harctereken viaskodtak egymással. A békekötések után a sport lassan ismét visszanyerte fontosságát. Az időközben Svájcba költöző NOB illetékesei a lebonyolítás kapcsán Belgiumra voksoltak, egyáltalán nem véletlenül. Olyan országnak adták a rendezés jogát, amely a háborúban sokat szenvedett, a Német Birodalom a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásával szinte legyalulta.

Ha nincs a világégés, Budapest adott volna otthont az 1920-as rendezvénynek, mivel a háború kitörését megelőző NOB-ülésen a magyar főváros kapta a legtöbb szavazatot, Antwerpen és Lyon ellenében. Az első világháború miatt elmaradt berlini játékokat követően alapesetben hazánknak kellett volna következnie, de nem mi jöttünk a sorban. Túl azon, hogy nem fogadhattuk a világ legjobb sportolóit, nem is lehettünk jelen Antwerpenben. Ugyanis a háborús gyűlölködés szellemében a vesztes, központi hatalmakat nem hívták meg, így Németország mellett Magyarország és Ausztria sem küldhette el sportolóit. Nem járt jobban a frissen létrejött Lengyelország és Szovjet-Oroszország sem, ugyanis a felekre ezen időszakban nem a békesség volt a jellemző, hadiállapotban álltak egymással. Ellenben jelen voltak az újonnan gründolt Csehszlovákia legjobbjai. Sokan kétségeiket fogalmazták meg a sportversenyek színvonalával kapcsolatban, ugyanis sok ismert klasszis halt hősi halált a csatamezőkön, mások túlélték a harcokat, de olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy nem folytathatták sportpályafutásukat. Felvetették, hogy amolyan hadiolimpiát rendezzenek, ám a NOB – Coubertin javaslatára – ezt az ötletet elvetette. A háború során elszegényedett belgáknak egy évük maradt a felkészülésre, a kapkodás meg is látszott az ötkarikás játékokon. 29 ország 2669 versenyzője nevezett, a 25 ezer néző befogadására alkalmas antwerpeni stadionban mindössze egy eseményen volt telt ház, a focitorna döntőjében. A derbi botrányba fulladt, ugyanis a házigazdák 2:0-ás vezetésénél a csehszlovákok levonultak a pályáról. A többi eseményen csak lézengtek a nézők a lelátón, a házigazdák, érezve a blamát, az első néhány nap érdektelensége nyomán ingyenjegyeket osztottak és iskolásokat vezényeltek ki a tribünökre. A játékok azért hoztak újdonságokat: itt jelent meg először a már 1914-ben elfogadott, azóta is szimbólumnak számító ötkarikás zászló a nyitóünnepségen, Antwerpenben volt az első olimpiai eskü, misét tartottak, s engedtek először a levegőbe békegalambokat.

Az eskü szövegét a 34 éves Victor Boin, a sikeres belga vízilabdázó és vívó mondta el. Az olimpia hőse a finn futó, Paavo Nurni volt, aki győzött a tízezer méteres futásban, a 8 km-es mezei futásban és a csapatversenyben, míg 5000 méteren másodikként ért célba. Utóbbi távon a francia Joseph Guillemot győzött. Akaraterejére jellemző, hogy a háborúban súlyos gázmérgezést szenvedett, de talpra állt, s újrakezdte sportpályafutását.

Nálunk már elkezdôdtek a küzdelmek - 4. FORDULÓ (A beküldendő szelvény a csütörtöki Vas Népe Sport oldalán található!)

1. Az 1914-es NOB-kongresszuson kinek ítélték az 1920-
ban, Antwerpenben lebonyolított ötkarikás játékok
rendezési jogát?
A. Lyon
B. Antwerpen
C. Budapest

2. Ki nyitotta meg az 1920-as játékokat?
A. Pierre de Coubertin
B. Victor Boin
C. I. Albert király

3. Mely belga csapat létesítményét építették át,
és nevezték el Olimpiai Stadionnak?
A. RFC Antwerpen
B. Club de Beerschot
C. RSC Anderlecht

4. Hány aranyérmet nyert a finn csodafutó,
Paavo Nurmi?
A. 3
B. 2
C. 4

5. A női tenisztorna győztese ugyanazon
a napon három érmet szerzett. Ki volt ő?
A. Suzanne Lenglen
B. Dorothy Holman
C. Elisabeth d’Ayen