2007.10.19. 02:28
Segíteni a falut
Csönge (mt) - Az evangélikus parókia udvarán - elszármazottakból és helyben élőkből - nemrégiben megalakult a Csöngei Baráti Kör. Az ötletgazdák Varga István és dr. Mesterháziné Jánosa Magdolna voltak.
A baráti körnek faluszépítő tervei is vannak; jelmondatuk: Ajándékozz egy fát, egy padot Csöngének! - ezzel az Ökumenikus Ifjúsági Művészeti, Szabadidős és Környezeti Központ környezetét és a Csönge Barátainak Parkját kívánják szépíteni.
Elindult a régi Weöres Sándor Kertészkert tulajdonba vétele is, és annak feltérképezése, hogy miként lehetne a gazdag szellemi múltú falunak a helyi védelem alá venni a természeti és épített értékeit, és megteremteni egy helytörténeti múzeumot. A találkozón egy négyoldalas falutörténeti leírást kaptak a jelenlévők, a falu színes címerével. Meglátogatták közösen a temetőt. A kapuban virágot vehettek a kezükbe, és a falu megbecsült tanítóinak, a 48-as honvédeknek és az Ostffyaknak sírjára közös csokrot vihettek, szeretteik sírjára pedig egyéni koszorúikat.
A találkozón sort kerítettek arra is, hogy megnézzék a költő megújult szülőházát, amely tavaly nyár óta Weöres Sándor és Károlyi Amy Emlékház, mivel itt helyezték el a házaspár hagyatékát. A baráti kört foglalkoztatja a gondolat, miként lehetne költészetüket, így Csönge nevét is ismertté tenni. Giczi Janka főiskolás KERISZ-tag szavalta el az Útravaló-t: Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad. Rozmán László tanár pedig a Fű, fa, füst soraival bizonyította a költő faluhoz kötődését. A KERISZ és az Ökumenikus Ifjúsági Művészeti, Szabadidős és Környezeti Központ munkáját a KERISZ-es Horváth Tamás és Mesterházyné Jánosa Magdolna mutatta be. Felmerült, hogy az itt élők mesterségbeli tudásukat kézműves-bemutatók keretében adnák át a fiataloknak.
A találkozón a helyiek bográcsban főztek a résztvevőknek, akik úgy értékelték: ha már most létezne a Csöngéért díj , ők lehetnének első kitüntetettjei. Közben az újdonsült baráti kör tagjai régi kinagyított fényképek másolatainak szereplőit találgatták, megfakult leveleket, képeslapokat böngésztek. Sokan vették örömmel kezükbe Cs. Tóth Péter könyvét Weöresről. Este elérzékenyült, sírással küszködő, meglett, erős férfiak vallottak csöngei kötődésükről. Mintha Weöres szólalt volna meg: Amit használok, ott, a falun tanultam, az alatt a körülbelül húsz év alatt, amit nagyrészt Csöngén töltöttem .
A baráti kört foglalkoztatja az is, hogyan lehetne a falu és a költő neve együtt emlegetett