Pozsgay: az SZDSZ-nek a nemzeti elkötelezettségemmel volt baja

Vasvárról sorra jelentik,  hogy fénylő tárgyak szabdalják  a horizontot. Nagy az izgalom, sokan még szavazni sem mennek el, félnek. November 26., a négyigenes népszavazás időpontja. Esős, hűvös vasárnap. A tét óriási, de ezt lényegében csak azok ismerik fel, akik csontrepesztő küzdelmet folytatnak a hatalomért.

Ezen belül is két alaperő feszül egymásnak: az MDF és az SZDSZ. Az utóbbi pár hete még törpe volt, pár hét múlva óriássá lesz...

Ikerváron reggel 8-ig a 649-ből csak 60-an szavaztak, a megyében 145 ezren voksolhatnak. A négy igen lényegi pontja - három már korábban megvalósult belőle - az, hogy közvetlenül, vagy parlament által válasszanak-e  köztársasági elnököt.  Az SZDSZ zseniális nyelvtani trükkel olyan kérdést alkot, amely látszólag támogatja a közvetlen választást az igen beikszelésekor, valójában éppen az ellenkezője (ma már nem menne át ez a kérdés az OVB-n).

Az MDF bojkottot hirdet, de szervezetlenül, az MSZP pedig még nem jelentős párt. A Fidesz a szabad demokratákkal tart, a KDNP csak alakulgat. Aztán megtörténik a szavazás. Vasban 69,8 százalékos a részvételi arány, az igenek 47, a nemek 52,2 százalékkal szerepelnek. Kőszeg és Szombathely megelőlegezi a szabad demokrata fellegvárat, hiszen csak  itt győznek az igenek. Pozsgay Imre elnökjelölt ellen kezdeményezte a népszavazást a liberális párt, hiszen ez nem illett terveibe (majd győz is jelöltjük, Göncz Árpád).

A történtekre így emlékezett tegnapelőtt Pozsgay: Beugratós szavazás volt, ravaszul feltett kérdéssel... Az is igent mondott, aki nem akart. Végül is hatezer szavazaton múlt az elnökségem. Másnap a sajtótájékoztatón azt mondtam: uraim, a hála nem politikai kategória. Készültem e szerepre; a szabad demokratáknak nem is kommunista múltammal, hanem nemzeti elkötelezettségemmel volt igazán bajuk.

Tény, hogy a négyigenes győzelem magasba repítette a liberálisokat, és egészen más irányt szabott a magyar demokráciának. Igaz, az MDF még győzni fog (kisgazda-keresztény koalícióban) az első szabad választásokon, de ez már csak  jutalomjáték: az ellenzékiek, a rendszerváltó erők, pártok széthúzása egyre nyilvánvalóbb. Ez határozza aztán majd meg a harmadik  köztársaság eljövendő társadalmi-politikai struktúráját is.

A kortársakban  nem ilyen  és ehhez hasonló kérdések tolulnak. Sokkal nagyobb figyelmet kap Berkesi körmendi afférja. Mikor is egy volt gulágos megvádolja: ÁVH-s tisztként embereket kínzott. Berkesi András ekkor még a legnépszerűbb magyar (lektűr) író, könyvei milliós példányszámban jelennek meg.

Lekerül a vörös csillag a megyeházáról. Suttyomban, lehetőleg ne legyenek tanúk. Megalakul a KDNP, Haluskay Endre és Süléné a főszervező.

A megyei napilap szerkesztője dicsérni kezdi a szabad demokratákat, Mészáros Béla ügyvivő segíti eloszlatni a párt radikális jellegéről kreált ködöt. Sokan figyelnek az amúgy tét nélküli Grósz-Csengey vitára is: előbbi korrektnek nevezi az írót, utóbbi reálpolitikusnak, de nyugdíjasnak Grószt. Cseh Tamás ad koncertet az MMIK-ban, Novák János, Márta István, Szabó István kíséri. Átadják a villanyvilágítást a Rohonci úton. Bohókás meccs zajlik, pályára lép a két lordos jóbarát, Vida Ferenc és Gidófalvy Attila. 

Romlik a forint, egy dollár már 61-et ér.