Nyugalomba vonult a tiszteletes úr

Ferentzi Sándor 1973. december elsejével kezdte a Magyarszecsődi Református Egyházközség lelkipásztoraként a szolgálatot. Majd 43 év eltelt azóta. Neve egy lett a környező településeken élő reformátusok számára a vallással, az ünnepekkel, hozzászoktak lélekemelő prédikációihoz, közösségszervező próbálkozásaihoz. Ha helyettesítették, mindig etalonként hozzá mérték a hívek a helyettesítő teljesítményét.

Látogatta a betegeket; ha kellett, összeadta a házasulandókat; és ha kellett, temetett. Generációk nőttek fel a kezei alatt. Kirándulásokat, sporteseményeket, amatőr színészcsapatot és református kórust szervezett, különböző egyéb közösségi programokba vonta be a híveket. Társadalmi munkákkal, pályázatokkal újította-fejlesztette a magyarszecsődi templomot és a parókiát. Mindig a közösség erejében hitt, és erre nevelte a híveket is.

Augusztus 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a helyi templomban a nyugdíjas-búcsúztatója. Elköszönt tőle, és ez alkalomból jókívánságait fejezte ki a helyi presbitérium, Egyházashollós, Molnaszecsőd és Magyarszecsőd községi önkormányzatai, ismerősei, barátai, rokonai, családtagjai és nem utolsósorban maga a református gyülekezet.

Szombathelyi Tamás molnaszecsődi polgármester és Ferentzi Sándor
Fotó: Horváth Kálmán

Az eseményen két keresztelőt is tartott, még utoljára. Ahogy a gyermekekre rákerült a keresztvíz, sokan magukba néztek, és elmerengtek azon, hogy nem is olyan régen még nem szemlélői voltak ennek, hanem alanyai, akik később átesve a konfirmáción is, azt vették észre, hogy elrohant az idő, és nem értik, hova tűnt a majd 43 év, hiszen mintha minden most lett volna. S bizony, furcsa lesz Ferentzi Sándor lelkipásztori szolgálata nélkül - aki a helyére érkezik, ezért sem lesz egyszerű feladata. Habár megnyugtatására szóljon: helyettesítenie nem kell Sándort, mert nem is lehet, hiszen ő egyéniség volt, és a községek történelmébe beleíródott a neve.

De aki utána jön, talán hasonlóan felépíthet magának egy karriert, erősítve a létszámban kicsit megfogyatkozott, de lélekben már megedzett református gyülekezetet...hiszen nagy szükség van egy kis közösségben is a lelkipásztorra, aki a helyes útra tereli bárányait, és nem engedi, hogy a Jóisten elhagyja őket.

Szombathelyi Tamás