Magyar Margit Skócia védőszentje – Magyar emlékek Angliában

Régi és szoros barátság fűzi az Oxfordban élő Gróf László térképtörténészhez, akivel már közel harminc éve látogatják Nagy-Britannia történelmi városait, híres emlékhelyeit, múzeumait. Érdeklődő közönségének azokat a magyar történelmi emlékeket, különlegességeket mutatta be, amelyeket személyesen látott és tapasztalt angliai utazásai során.

A londoni British Museum az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó talán legnagyobb múzeum: Feiszt György érdekességképpen mutatott a klubtagoknak egy 10. századi kéziratos világtérkép-másolatot, amelyen már megemlítik a magyarokat, mint a hunok leszármazottait: „hunorum gens”-ként jelölik.

Kevesen tudták a jelenlévők közül, hogy a dán invázió elől Magyarországra menekült Edvárd skót királyfi Szent István király közeli rokonát, Ágnest vette feleségül. Frigyükből született Margit (1047–93), aki III.Malcolm skót király felesége, és így Skócia királynéja lett. Margit a szegények segítője, népének jótevője volt, kolostorokat, templomokat építtetett. Ince pápa 1261-ben szentté avatta, majd 1669-ben az Árpád-házból származó Szent Margit Skócia védőszentje lett. Az általa 1072-ben Dunfermline-ban alapított bencés rendi kolostorban nyugszik. Az előadó történész megmutatta a klubtagoknak a kápolna Szent Margitot ábrázoló üvegablakáról készített felvételt.

Beszélt a délkelet-angliai Kent megyében található leedsi kastélyról, ami az angolok szerint a világ legszebb kastélya és ahol 1416-ban Zsigmond magyar király (1368–1437) egy hónapot töltött. Szent Római Birodalom (azaz a Német-római Császárság) fejévé választása után az uralkodó egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy megszüntesse az egyházszakadást. Diplomáciai küldetése is sikeres volt, megkötötte az angol királlyal a canterbury-i szövetséget. Luxemburgi Zsigmond magyar királyt és német–római császárt beválasztották a Térdszalag-rendbe (az angol királyság legmagasabb érdemrendje, III. Eduárd angol király alapította 1350-ben Isten, a boldogságos szűz és Szt. György tiszteletére), láthatta a Hölgyklub érdeklődő közönsége a Térdszalag-rend Szent György kápolnájáról készült fotót és annak a kardnak a fényképét is, amelyet Zsigmond a megtisztelő cím alkalmából emlékül a rendnek adományozott. A történész meghatottan emlékezett vissza arra pillanatra, amikor egy alkalommal lehetősége volt a kardot megérinteni.

Oxfordban járván a turista egy sor magyar emlékkel találkozhat – hívta föl a hallgatóság figyelmét az előadó. Európa egyik legrégibb egyetemi könyvtárában, az éppen 415 esztendővel ezelőtt megnyitott Bodleian Library-ban láthatók Mátyás király könyvtárából származó korvinák és ott őrzik II. Ulászló (Dobzse László) király híres imádságos könyvét is. Feiszt György szerint különleges kultúratörténeti emlék, hogy a könyvtárban dolgozott a nagykőrösi Uri János (1724–96) filológiai és teológiai doktor, aki mielőtt Angliába hívták, a hollandiai Leiden egyetemén az arab, héber, perzsa és török irodalmat tanulmányozta. Az oxfordi egyetemen 15 év alatt katalogizálta az angol gyarmatbirodalom által összegyűjtött keleti kéziratokat: a kutatók ma is ebből dolgoznak. Uri Jánost halálakor Oxford püspökének külön engedélyével a város legrégebbi épületében, a Szent Mihály templom szentélyében temették el.

A régmúlt emlékei mellett a történész szólt még néhány jelenkori érdekességről is: Londonban, a South Kensington metrómegállótól pár lépésre található Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, Bartók Béla kétméteres bronzszobra, amely felöltőben, kalapban, ábrázolja a magyar zeneszerzőt. Bartók 1922–38 között rendszeresen koncertezett Londonban és mindig egy közeli épületben, a Sydney Place 7-ben szállt meg.

Az előadó, a valamikori győri bencés gimnazista, szombathelyi történész, levéltáros felhívta a Hölgyklub tagjainak figyelmét egy érdekes fényképre is: a British Red Cross, azaz a Brit Vöröskereszt a Londonhoz közeli, a II. világháborúban katonai célokra épített, ma magántulajdonban lévő Blackbushe repülőtérnél egy emléktáblát állított, amelyen ez a szöveg olvasható: „Ideérkezett 1956. november 17.– december 15. között 7524 magyar menekült”.

Előadása végén Feiszt György büszkén beszélt legutóbbi angliai élményéről: séta közben Angliában született unokája egy weybridge-i ház kertjében magyar zászlót és táblát vett észre, ezzel a felirattal: „1956-os felkelés szimbóluma, ahol a piros szín az erőt, a fehér szín a hűséget és a zöld szín a reményt jelenti.”

Tátrainé Kulcsár Irén