Évfordulós mise a fénykeresztnél Szakonyfaluban

Kilenc éve, hogy ezt a különleges napot mindig megünneplik a szakonyfalui hívek: ilyenkor közösen imádkozva, énekelve hálálják meg a Jóistennek a tőle kapott kegyelmeket, szeretet, védelmet. Mindezen ajándékok egyik megnyilvánulási formája a falu fénykeresztje is.

Hiszen a falu legmagasabb dombján, akár egy világítótorony őrt áll, és fényével bevilágítja a parányi települést: utat mutatva, védelmezve és imádkozásra buzdítva minden keresztényt.

Az idén is sok hívő sétált fel a kegyhelyre a járványügyi helyzet ellenére, de nem feledkezve el az óvintézkedések fontosságáról. Külön öröm volt, hogy a helyi hívő közösség tagjai a Szentgotthárdi Nagyboldogasszony Plébánia híveit is körükben köszönthették.

A Bodorkós Imre atya által főcelebrált szentmisét az apátistvánfalvi és felsőszölnöki egyházi énekkarok dalai tették még emelkedettebb hangulatúvá.

A plébános szentbeszédében rávilágított arra, hogy mekkora kegyelemforrás a szakonyfalusiak fénykeresztje. A továbbiakban részletesen szólt a kereszt szimbolikájáról. Bár sokszor nem is vesznek róla tudomást az emberek, a kereszt ott van életük minden pillanatában, és ha ezt nem is érzékelik folyamatosan, nagy jelentőséggel bír mindennapjaikban.

Nemcsak a keresztségben, de minden szentségben e jellel kapjuk meg Isten ajándékait. Régebben minden nagyobb munka előtt keresztet vetettek az emberek, de a konyhában a háziasszonyok is e jelet rajzolták, mikor berakták az ételt a kemencébe. A plébános tréfásan hozzátette: ez persze nem azért volt, mert nem bíztak saját gasztronómiai tudásukban, hanem azért, hogy áldást kérjenek kétkezi munkájukra és annak gyümölcsére. Kerekes Károly versével zárta szép prédikációját Imre atya: „Keresztet a földön minden ember kap: egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Szülessen kunyhóba, avagy palotába, el van készítve az ő keresztfája.”

A szakonyfalusiaknak hálásnak kell lenniük, hogy 2011-ben álmuk valóra válhatott, és a falubeliek adományainak, összefogó munkájának köszönhetően Magyarország tizenkilencedik fénykeresztjét állíthatták fel.

Ráadásul az első olyan fénykeresztet, mely nem kívülről kap megvilágítást, hanem saját fényét bocsátja a községre. Az állítás óta eltelt kilenc év alatt márványtábla került a kereszt mellé, az ötödik évfordulón pedig Peter Strumpf muraszombati püspökkel már a dombon felvezető keresztúton sétálhattak végig az ünneplő hívek. A kálvária minden állomását a falu egy-egy családja építette. Sőt: tavaly dr. Székely János megyés püspök érkezésének alkalmából csodaszép Lourdes-i barlangot szenteltek fel ezen a helyen.

Azt, hogy mi lesz a következő terv, még pontosan nem tudni. Annyi biztos, hogy jövőre megint Tóth Tibor helyi plébánossal szeretnének majd ünnepelni, aztán a szentmise utáni szokásos agapén megbeszélni az elmúlt év történéseit.

Önmagában a kereszt léte és az újabb fejlesztések semmit sem érnének azonban a helyiek buzgó imádsága nélkül. Gáspár Ödönné, Mariska néni a keresztnél mindennap elimádkozott rózsafüzérei, a polgármester, Rogán Valéria, a plébános és a falu szervezeteinek támogatása, a család- és imacsoport, a rendszeresen imádkozott keresztutak, a mindennap szlovénul vagy magyarul elmondott fohászok nélkül. Hiszen a helyiek hite ezekben él és ezek adják meg – a gyönyörű táj mellett – e helynek mesés varázsát.

Civil/Illés Noémi