Tigrisekkel nőtt fel a bájos artistaművész

Folytatódik a cirkusz iránt fogékony online közönség kedvence, a Fővárosi Nagycirkusz Dinasztiák című sorozata, amelyben ezúttal Donnert Kathy különleges, tigrisekkel eltöltött gyermekkoráról és műsorunkban látható produkciójukról mesélt a Fővárosi Nagycirkusznak.

A szüleid, Donnert Károly és Donnert Márta világhírű tigrisszelídítők voltak. Milyen élmény volt tigrisekkel felnőni?

Számomra teljesen normális volt, hogy amikor anyukámmal naponta fél órára elválasztottuk a kistigriseket az anyjuktól, velünk voltak a lakókocsinkban. Együtt aludtunk a kanapén vagy az asztalon szaladgáltak. Édesanyámmal mi voltunk az óvónénik, ezért amíg kicsik voltak, apukám nem teremtett kontaktust velük. Amikor először megkóstoltattuk velük a vitaminokkal kevert darált csirkehúst, mókásan fintorogtak, de később annál lelkesebben nyalogatták le az ujjainkról. A tigrisek első és második vemhessége után előfordul, hogy nem fogadják el a kölykeiket. Ebben az esetben teljes egészében mi neveltük fel őket. Cumisüvegből tápláltuk őket és nedves törlőkendővel simogattuk őket, ezáltal imitálva az anyjuk viselkedését. Nagyon édes állatok voltak, puszikat osztottak, hozzánk bújtak és doromboltak.

Édesapád világszerte nagy elismerésnek örvend a cirkuszi szakmában. Milyen emlékeket őrzöl róla?

Kiváló ember volt, kedves, támogató és a legjobb apuka a világon. Nagyon hiányzik, nehéz nélküle, de hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy ő volt az édesapám, akinek világszerte tisztelettel emlegetik a nevét.

Mi tette őt a világ egyik legjobb és leghíresebb tigrisszelídítőjévé?

Karakán ember volt, aki jól beszélte az állatok nyelvét, ismerte a viselkedésüket, a kommunikációjukat. Soha nem folyamodott agresszióhoz, a nyugalmával, kitartásával, türelmével, valamint sok jutalomfalattal tanította meg őket a trükkökre. A lovagló tigrisekkel előadott produkciójuk kuriózumnak számított a cirkuszi szakmában.

Ennek ellenére te egy teljesen más zsánerrel kezdted el a cirkuszi pályafutásod.

Igen, tizenkét éves voltam, amikor teljesen ösztönösen elkezdtem gyakorolni a lábzsonglőr zsánert, majd öt évvel később, a volt férjemnek ifj. Nereus Lajosnak köszönhetően állt össze a lábzsonglőr számom. Húsz éven át léptem fel ezzel a zsánerrel. Harminc évesen megismertem a jelenlegi férjem Marcello Giurintanot, aki kilencéves kora óta a nővéreivel közösen előadott görkorcsolyaszámmal járta a világot. Velük ellentétben én harminc évesen vettem fel először görkorcsolyát a lábamra, mindent a nulláról kellett megtanulnom. Nagy kihívás volt számunkra, de mivel nagyon vágytunk rá, hogy közösen léphessünk fel, kitartással elértük a célunkat. Azóta szerepeltünk a Croatia’s Got Talentben és olyan rangos varieték színpadain, mint a berlini Wintergarten Varieté, a frankfurti Tigerpalast Varieté, vagy a hamburgi Hansa-Theater Varieté.

Mi adja a görkorcsolyaszámotok különlegességét?

Megnehezíti a dolgunkat a magasságom, ugyanis egy ilyen produkcióban kimondottan hátrány a hosszú termet, mert nehezebb végrehajtani a trükköket. A számunk különlegességét a gyors tempóban való körbeforgás és az izgalmas trükkök adják, amiket egy kimondottan kicsinek számító, egy méter nyolcvan centiméter átmérőjű pódiumon hajtunk végre.