Gondoljunk a pihenő sünökre!

Az őszi kerti munkák a tisztogatás, rendezgetés, takarítás jegyében telnek. Sokan precízen összegereblyézik vagy lombsöprűvel összekupacolják a faleveleket, gallyakat. Jó esetben a komposztládába kerül az összegyűjtött anyag, esetleg a kukában végzi, rosszabb esetben elégetik.

Nem árt azonban tudnunk, hogy sok olyan vadon élő állatka lakik a kevésbé steril kertekben, melyek azon túl, hogy védett fajok, még a kertészkedők számára is hasznosak, sőt akár nélkülözhetetlenek is. Az egyik ilyen állat a keleti sün, amely azzal, hogy férgeket, csigákat, rovarokat, rágcsálókat fogyaszt elsősorban, a kertésznek is hasznot hajt. Télen ez a típusú táplálék nem, vagy nehezen elérhető, így a sün téli álmot alszik. Ehhez megfelelő, nyugalmas rejtekhelyre van szüksége. Klasszikus búvóhelyei a farakások hézagai, de az ágkupacok, falevélhalmok egyaránt alkalmasak számára. Ugyanakkor ezek váratlan megszüntetése a bevackolódott sünik pusztulását is okozhatják. Októberben már általában elteszik magukat télire. Ezért október után ne, vagy csak óvatosan bolygassuk ezeket a potenciális téli szállásokat. Ne gyújtsuk fel, a vasvillát is hanyagoljuk. A legjobb, ha fenntartunk ilyen rejtekhelyeket. De magunk is készíthetünk süngarázst néhány deszkából.

Az avartakaró számos beporzórovarunk számára is fontos. A poszméhek például májusig ilyen növénytörmelék alá készítik telelőüregüket. Nem nagy áldozat, ha a kertünkben hagyunk olyan részt, ahol sem gereblyével, sem lombsöprűvel, de lombfúvóval meg főleg nem bolygatjuk az avartakarót. Korhadó ágak, kisebb-nagyobb lyukakkal teli fadarabok szintén számos fontos rovarnak lehetnek téli szálláshelyei.

Kiemelt képünkön: Ősszel a sün szívesen bevackolódik a kertben, hogy élelem híján átaludja a közelgő telet